17

Hellóóó mindenki!!! Itt is vagyok a kövi résszel, aminek a végénél szerintem nagyon utálni fogtok amiért ott hagytam abba xD a kövi rész a jövő héten érkezik, ma pedig Night Changes klip, szóval aki tudja jó sokszor nézze meg, de mellette ne felejtsetek el komizni se ;)

#LIAM

- Eddig csak tetszett Pam, de azt hiszem, hogy most már fülig belé zúgtam. - komolyan mondom ma lesz a napja, hogy ki fogom tépni az összes szál hajam, ha még egyszer meghallom Harry szájából Pam nevét.
És ezt most totál komolyan gondoltam! Idegesít, hogy amióta megismerte a lányt totál megőrült. Reggel felkelek mi az első szava? Pam! Délután haza jövünk suliból, miről kezd el dumálni? Pam ma annyira aranyosan nézett ki! Este mikor végre ellazulhatok, mivel támad nekem? Nem tudtam jó éjt kívánni Pamnek! Őrjítő! Akár hova megyek mindenhol utolér és be nem áll  a szája.
Tudom örülnöm kéne neki, hogy végre nem anyát siratja. Végre úgy viselkedik mint régen mikor még anya élt. Akkor is egy energia bomba volt, de legalább normálisan el tudtam vele beszélgetni nem úgy mint mostanába. Eddig az volt a bajom, hogy egy élőhalott volt aki percenként elsírta magát. Most viszont az a bajom, hogy az agyamra megy.
Nem érdekel Pam, - vagyis úgy nem érdekel viszont ha arra mennék be a szobámba, hogy az ágyamba fekszik tök pucéran, tuti, hogy rögtön rávetném magam és jól megdugnám. Azonban semmi pénzért nem jönnék össze vele. Hisz az ereiben Irwin vég folyik, ami egyet jelent Ashton 'köcsög vagyok, és rögtön belé zúgtam Theoba' Irwinével.
Szóval ez miatt soha nem jönnék össze Pammel. Még akkor sem ha Ő lenne az a lány akivel szívesen össze jönnék, nem csak egy éjszakára, hanem mondjuk jó hosszú évekre. Pam tényleg jól néz ki és szívesen bele csalgatnám az ágyamba, de akár mikor ránézek a bátyja jut az eszembe. Ashton egy buzi gyerek, aki azt hiszi, hogy menő ha valakinak ausztrál akcentusa van. Akár mikor meglátom képes lennék behúzni neki. A suliban most hirtelen mindenki vele akar barátkozni, mivel annyira jól néz már ki a cuki kócos hajával. Ja, nagyon cuki az a madárfészek a haján. Arra még senki nem gondolt, hogy már évek óta nem fésülködött és azért áll így a haja? Gyűlölöm ezt a gyereket. De nem úgy utálom mint Theot. Theo más lapra tartozik. Viszont Ashtont tényleg képes lennék megverni.
Ráadásul valami bűzlik is körülötte. Olyan nem létezik, hogy mindenkivel ilyen hamar össze tud barátkozni. Azt pedig pláne nem hiszem el, hogy alig egy nap alatt elérte azt, hogy Theot levegye a lábáról. Theo nem esik könnyen szerelembe. Akkor ez a srác, mit csinált, hogy sikerült neki?
Túl tökéletesek Pammel. A tökéletesség pedig nem mindig jó mivel aztán kiderül, hogy van valami sötét titkuk. Egyáltalán miért jöttek haza Ausztráliából? Hisz Ashton imádott ott, - pár napja azt ecsetelte a konyhába nekem és Harrynek, hogy mennyire hiányzik neki az ottani élet. Túl hamar jöttek haza és ez még egy ok amit furcsálok. Tudom, hogy titkol valamit és akár mit is fog csinálni én megtartom tőle azt a bizonyos távolságot. És jobb lenne ha Harry és Theo is távol maradnának Tőlük.
Igen, aggódom Theoért mivel nem bízok Ashtonba. És ha most jobban bele gondolunk akkor nekem kell vigyáznom Theora is. Akár mennyire is utálom, csak én lehetek az aki meg sirattathatja. Theo hozzám tartozik és örökké hozzám is fog. Soha nem fogom megengedni, hogy Ashton megkapja magának.
- Nem gondolod, hogy ez túl gyors? - kérdezem, miközben a padlón ülök és megsemmisülten emelem a fejem a plafon felé. Harry a szobámba járkál és percenként kibámul az ablakon. Mert pont az én szobám ablaka nyílik Irwinék házára. Szóval ha Pam kint van a kertben akkor az öcsém tökéletesen látja, hogy mit csinál. Erre mióta rájött, szinte mindig az én szobámba van és bámul ki az ablakomon, közben pedig abban reménykedik, hogy meglátja a lányt. Azonban annyi esze nincs, hogy december közepén, térdig érő hóban Pam nem megy ki a kertükbe. - Alig ismered pár hete, de Te már az esküvőtöket szervezed. - tegnap egész délután azt mesélte, hogy milyen lesz az esküvőjük. Panaszra semmi okom, hisz én lehetek az öcsém tanúja, sőt még a vacsoránál is ülhetek a főasztalnál mivel én mondhatom a beszédet.
- Irigykedsz mivel egy lány végre nem veled foglalkozik hanem velem! Pamnek bejövök, neked pedig ez fáj mivel nem tudod Őt kihasználni egy egy éjszakás kalanddal. Figyelmeztettek bátyus, hogy Őt nem fogod megkapni mivel akkor velem kell először harcolnod. - na igen, Harrynek a rögeszméjévé vált, hogy én el akarom Tőle venni a lányt és, hogy most féltékeny vagy. Tányleg féltékeny vagyok, de nem az öcsémre hanem egy másik srácra. Ha annyira el akarnám venni Harrytől Pamet akkor el is tudnám venni. Kár, hogy Harold nem látja azt ahogy a drága nagy szerelme hogyan néz rám mikor az öcsém nincs jelen. A csaj szó szerint levetkőztet a puszta tekintetével és várja azt, hogy megkérdezzem tőle, hogy nem e akar velem hacúrozni.
- Harry, Te nem szereted Őt hanem egyszerűen csak rajongsz érte. Jól néz ki és ez elvette az eszed. Tudom, hogy mit érzel mert már velem is volt így, hogy azt hittem, hogy tetszik valaki, de aztán kiderült, hogy csak a kinézete tetszett benne. - emlékszek vissza egy lányra, akit akkor ismertem meg mikor még gólya voltam. Folyt utána a nyálam akár mikor csak megláttam. Aztán mikor először beszéltem vele rájöttem, hogy az Ő testéből kifelejtették az agyat.
- Pedig létezik szerelem első látásra. És én vagyok erre az elő példa. Szeretem Pamet! - kulcsolja össze a kezét mérgesen Harry és tüntetőleg nem néz rám. Mélyen felsóhajtok, majd nagy nehezen felállok a szőnyegemről, hogy tudjak rá nézni.
Muszáj felnyitnom a szemét mert Pam meg fogja őt bántani és akkor Harry megint összetörik. Nem akarom azt, hogy megint lelki beteg legyen. Pláne nem egy lány miatt, akiről süt, hogy valójában csak játszik szegény fiúval. Ismerem már az ilyesfajta lányokat mint Pam. Azonban Harry nem tudja, hogy hogyan kell velük viselkedni. Pam lehet, hogy megengedi kapni magát, de csak egy éjszakára és aztán szó nélkül dobja Harryt. Ő pedig összetörik. És kitudja, hogy hogyan dolgozna fel egy újabb lelki traumát. Lehet, hogy képes lenne még öngyilkossághoz is folyamodni, csak azért mert nem kellett Pamnek.
- Honnan tudod, hogy Ő is így érez? Nem is ismered Őt igazán! Semmit nem tudsz róla. - fakadok ki és kicsit sem érdekel az, hogy még a hangomat is felemelem és Harry meghökken. Pár percig csak néz, de nem szól semmit. Az arca is sápadtab lesz ami azt jelenti, hogy elgondolkozik a mondandómon.
- Igen, akkor miért van az, hogy elhívtam randizni és bele ment? - húzza fel az egyik szemöldökét és egy diadalittas mosoly jelenik meg az arcán.  Erre nem gondoltam. Harry soha nem a tettek embere volt. Azt hiszem, hogy most már aggódhatok. - Moziba megyünk, miközben Ashton és Theo jégkornizni mennek a parkba. Tudod végre Ash is rávette magát, hogy elhívja egy igazi randira Theot aki boldogan mondott igent. - még pislogni is elfelejtek. Theo randizni megy Irwinnel? És úgy, hogy nem lesz velük se Pam és se Harry? Igazi randijuk lesz ahol kettesben lesznek ami azt jelenti, hogy az a köcsög tuti, hogy be fog Theonál próbálkozni, az pedig amilyen hülye szó nélkül fogja tűrni. Komoly ennyire nem tűnik fel neki, hogy Ashton csak játszik vele? Mi a franc folyik itt? Amióta Ashton és Pam feltűnt a színen Theo és Harry megbolondultak. - Tudom szar érzés lehet, hogy körülötted mindenki szerelmes csak Te nem - veregeti meg a vállam vigyorogva Harry én pedig rögtön ellököm a kezét. Engem nem kell sajnálnia. Kicsit sem zavar, hogy szerelmesek. Ők lesznek azok akik csalódni fognak és akkor majd én leszek az aki nevetni fogok rajtuk. - Most pedig ha megbocsájtasz megyek és elkészülök, ugyanis Pam mindjárt itt lesz értem. - kacsint rám az öcsém és boldogan kisétál a szobámból.
Amint becsukódik utána az ajtó az az első dolgom, hogy idegesen rúgok bele az ágyamba, amit meg is bánok mert a lábujjam máris fájni kezd, de valahogy nem tudok vele foglalkozni. Ashton és Theo egész délután kettesben lesznek. Korizni fognak miközben egymás kezét fogják fogni, miközben vicces történeketek fognak mesélni egymásról. Nem! Ez nem történhet meg. Amíg én itt vagyok, addig azok ketten nem jönnek össze. Csak a testemen keresztül.
A földszintről csengőszó hallatszik mire én rögtön felkapom a fejem. Biztos Pam az. Viszont nem úgy hangzik mintha Harry már elindult volna ajtót nyitni. Pam biztos tudja, hogy a bátyja hol van pont most Theoval. Én egy zseni vagyok!
Mintha rakétából lőttek volna ki úgy rohanok ki a szobámból és meg sem állok a bejárati ajtóig. Szerencsére Harrynek fel sem tűnt, hogy valaki jött mivel annyira el van foglalva azzal, hogy jól nézzen ki. Egy kedves mosolyt varázsolok az arcomra és ajtót nyitok ahol rögtön Pammel találom szembe magam. Meglepetten néz vissza rám.
- Szia! - köszöntöm aranyosan és magamra varázsolom a legszívdöglesztőbb mosolyomat. Így nem tudom eldönteni, hogy a hidegtől van ennyire kipirulva az arca, vagy pedig Tőlem. Szerintem az utóbbi lesz a befutó.
- Helló - köszön vissza és a sapkája alá tűr vissza egy kósza szőke hajszálát. - Harry még nincs kész? - kérdezi mire az arcomra fagy a mosoly. Utálom magamat azért amit most fogok tenni, de így megvédem a lelkét Pamtől és Theot is meg fogom védeni a szerelmi csalódástól.
- Nincs és nem is lesz - válaszolom szűkszavúan, Pam pedig érdeklődve várja a további magyarázatomat.- Apával elmentek a városba és az üzeni, hogy a randitokat le kell fújni. Viszont én szabad vagyok és ha Te is szívesen mennél valahova, akkor nyugodtan elkísérhetsz a parkba. Tudod ki akarom próbálni a jégpályát. - istenem csak Harry ne jöjjön le. Így is ha megtudja nagyon megutál. Amit nem is fogok csodálni. Egy csaj van aki randizni akar menni vele azt is elveszem Tőle.
- Ashtonék is ott vannak és az imént hívott és azt mondta, hogy nagyon jó hely - vonja meg a vállát Pam én pedig kissé idegesen várom, hogy végre egyezzen bele. - Megkeresem a korim és akkor öt perc múlva találkozunk a házunk előtt. - egyezik bele végül, majd jókedvűen fordul meg és siet vissza a házukhoz.
Én is sietősre fogom a dolgok és rohanva kapkodok magamra minden meleg ruhámat, majd keresem meg a kesztyűmeg és a sapkámat, végül a korimat. Évek óta nem koriztam, szóval ez az egész dolog eléggé érdekes lesz. Lehet, hogy már így is elkéstem és Theo máris Ashton barátnője. Inkább ilyenre rá sem gondolok.
Mikor pontosan letelik az öt perc akkor állok meg az Irwin ház előtt. Pam arca boldog és máris csacsogni kezd mikor elindulunk a park felé. Nem figyelek rá, csakis egy dolgon jár az eszem. Még hozzá Theon. Nem akarom azt, hogy egy olyan hülye gyerekkel járjon mint Ashton. Neki sokkal jobb pasi kellene. Olyan aki igenis törődik az érzéseivel és szívből szereti. Ashton pedig tuti, hogy nem szereti szívből. Semmit nem tud róla. Pam csak mondja és mondja a magáét és valahogy örülök neki mikor a telefonom megszólal a zsebembe. Azonban rögtön szarul is érzem magam mikor a kijelzőn Harry neve villog. Nem veszem fel neki. Helyette vissza csúsztatom a zsebembe és Pam tekintetével találkozok. Érdeklődve figyel majd rögtön meg is szólal.
- Tudom, hogy Harry otthon volt - mondja egy bujkáló mosoly kíséretében. Meglepődök. Ha tudta akkor miért jött el velem mikor igazából az öcsémmel kellett volna moziba mennie? - Tudod vártam már, hogy mikor lesz merszed randira hívni. - karol belém és fejét a vállamra teszi. Basszus félre értette. Én soha nem akartam Őt randizni hívni. Meg sem fordult a fejembe.
- Én nem is...- kezdek el védekezni és próbálom kivenni a karomat a szorításából mivel kényelmetlenül érzem magam egy ilyen pózban. Úgy nézünk ki mint akik járnak. A végül még valaki meglát és akkor oda a jó hírem.
- Az első pillanattól fogva éreztem, hogy bejövök neked. Szomorú is voltam mikor Harry hívott el randizni és nem Te. - na ne már! Ugye most nem az jön, hogy bevallja azt, hogy szerelmes belém. Azt hiszem, hogy ma valakinek össze fog törni a szíve.
- Nézd Pam, félreérted...- nem engedi, hogy befejezzem mivel a nyakamba ugrik és az egész arcomat apró puszikkal lepi el. Csak akkor hagyja abba mikor mögülünk valaki elkezd tapsolni. Pam végre elenged és sugáró mosollyal mered mögénk.
- Ashton, Theo jól szórakoztok? - amilyen gyorsan csak tudok megfordulok és Theo pillantásába ütközöm. Tekintete semleges. De mégis van valami az arcában ami megrémít. Ashton pedig a tekintetével szinte ölni tudna. Ha most azt hiszik, hogy én és Pam járunk, hát tévednek. Kell a francnak ez a rámenős csaj. Mondjuk hátulról lehet úgy nézett ki mint akik tényleg smároltak.
- Pam haza megyünk! - mondja keményen Ashton és kicsit sem kedvesen ragadja karon a húgát. - Te pedig maradj távol Tőle! - figyelmeztet villogó tekintettel.
- De hát én hozzá sem értem! A húgod ugrott rám és kezdett el csókolgatni. - most komolyan még én vagyok az aki magyarázkodom? Ráadásul hiába mivel Ashton másodpercekkel később elhúzza Pamet aki nem tud ellenkezni. Kalapáló szívvel nézem a távolodó alakjukat. Ashton egy őrült aki szerintem képes lenne megverni csak azért mert hozzá mertem érni a húgához. Ok nélkül verne el pedig, úgy ahogy most sincs oka pánikolni mivel nekem nem kell a húga.
Hirtelen valami a hátamnak csapódik. Megfordulok és Theot látom meg ahogy a kezében már ott is van egy következő hógolyó. Vigyorogva tartja a kezében én pedig rögtön elfeledkezem az előbbi incidensről.
- Tudtam, hogy nem fogod kibírni, hogy ne hajts rá  Pamre. - közli velem fagyosan és megint nekem vágja a hógolyót ami a mellkasomnak csapódik. A hó nyoma ott marad a kabátomon. Hol a kabátomat, hol pedig Theot nézem.
- Na és milyen volt a randitok Ashleyvel? - vonom fel a szemöldökömet, de Theo megint hozzám dob egy hideg hógolyót ami most már a nyakamon landol. Kezdi nálam kihúzni a gyufát. - A helyedben vigyáznék vele, mert eléggé kétszínű a baba! - teszem még hozzá és megint egy hógolyó repül felém, ami elöl sikeresen kitérek. - VÉGED! - ordítom el magam és elkezdek Theo felé rohanni. Ő felsikít és eszeveszett futásba kezd. De hiába. És sokkal gyorsabb vagyok Tőle, így egy adott pillanatban elkapom a karját mire Ő elveszíti az egyensúlyát és elcsúcsik a hóban, engem is magával húzva. Hatalmas pottyanással landolunk a hideg hóban. Ő van alul én pedig felette és röhögünk. Olyan hangosan nevetünk, hogy az egész park a mi hangontól hangos. Soha nem láttam még Theot ilyen felszabadultan viselkedni. Nem gúnyolódik vagy sérteget, csak egyszerűen felkszik alattam nevetve, miközben a barna haja tiszta hó, a sapkája valahol a földön van. Élvezi a pillanatot úgy ahogy én is.
- Úgy látszik, hogy néha még hülyülni is lehet veled - nevet erre pedig a kezemmel egy marék havat nyomok a szájába. Prüszkölve köpi ki és szinte már megfullad a nevetéstől. - Szállj le rólam Lili. - kér meg mikor már alig kap levegőt a súlyom alatt. Eszem ágában sincs. Bírom ezt az egészet. Ezt más lánnyal nem tudnám megcsinálni mivel rögtön hisztiznének, hogy vizesek meg havasak lesznek. Theot viszont nem zavarja, hogy vizes lesz a hótól.
- Csak akkor szálok le rólad, ha elhiszed azt, hogy nem járok Pammel - fenyegetem meg és elkezdem kifésülni a hajából a havat.
- Pam Payne! Még rímel is. - kezd el gúnyolódni mire én elkezdem csikizni őt. Olyan röhögőgörcsöt kap, hogy kezdek megijedni Tőle, hogy bele hal. Mi történt Theoval? Ezt az oldalát miért csak most látom először. - Ne csikizz már Lilike - nevet, de nem hagyom abba.
- Könyörögve kérlek Téged, Te hatalmas Istenkirály, dögös, Liam Payne, hogy ne csikizz Többé! - szinte alig tudok megszólalni ugyanis elég vicces mozdulatokat vág be alattam. - Had halljam Theo!
- Könyörögve kérlek Téged, Te hatalmas Istenkirály, kurva dögös Liam Payne, hogy csikizz még Többet, ugyanis élvezem, hogy ennyire normális vagy ebben a pillanatban. - abba hagyom és csodálkozva figyelem az arcát.  Az arcát ami most totál máshogy néz ki mint eddig. Mintha egy teljesen új Theot ismertem volna meg. Egy olyan Theot akibe tizenöt éves koromba bele zúgtam...

16

Igen, tudom nem voltak naponta részek...nos ez azért történt mert szerdán hirtelen elkapott az ihlet és úgy gondoltam, hogy még muszáj azt is bele írnom ebbe a történetbe...így a 21 részből több lesz..nem tudom, hogy mennyi részt tudok még megírni, de nem lesz vége a 21. fejezetnél ;) a kövi rész legkésőbb pénteken, vagy szombaton érkezik :| remélem megértitek :) óh és remélem a rész is tetszenki fog és komiztoooooooook

#THEO

- Mindig a Tiéd először a fürdőszoba! Ez már nagyon nem igazságos. - dobbantok egy erőteljeset a csempén a fürdőszobába. Idegesen toporzékolok, miközben Liam még mindig a tükör előtt áll és a haját igazgatja már vagy olyan tíz perce. És ez csak a haja! Előtte még tíz perc volt a fogmosás, plusz öt az arca simogatása. Szóval kereken huszonöt perce áll a tükör előtt és még mindig nincs kész.
Ma reggel direkt én keltem a házban a legkorábban ugyanis már rettentő elegem van belőle, hogy mindig Liam miatt kések el a suliból. Mehetnék egyedül suliba, de nem mehetek ugyanis rendszerint anya vagy Adam az aki elvisz minket, mivel innen még busz sem indul, gyalog pedig soha nem érnénk oda. Szóval mind a hármunknak meg kell várnia egymást. Harryvel még nem is lenne akkora baj, ugyanis Ő csak gyorsan megmossa a fogait, majd bele túr a hajába és már kész is van. Na, de Liam! Ő rosszabb mint egy menyasszony. Jó, hogy nem az összes hajszálát külön fésüli meg. Mondjuk tegnap a szemtanúja lehettem mikor háromszor zselézte újra a haját aminek aztán az lett a vége, hogy mind a háromszor ugyan úgy csinálta meg.
Reggel fél héttől fent vagyok és az első dolgom a fürdőszobába vezetett. Azonban szerintem Liam meghallhatta a mocorgásomat a szobájából, mivel éppen hogy csak a folyosóra értem, már Ő is ébren volt. A harc pedig elkezdődött. Vagyis ki ér előbb a fürdőszobába. Ilyenkor mind a ketten eszeveszett rohanásba kezdünk, de idáig még mindig Ő volt az aki először oda ért. Csak úgy megjegyzem, hogy csalással, mivel mikor észre vette, hogy én közelítek a helység felé, direkt elvont a figyelmemet még pedig Ashtonnal. Elég csak annyit mondani, hogy csengettek, én máris elfelejtem, hogy mit is akartam csinálni. Szemét dög! Kihasználja azt, hogy gyengéd érzelmeket fűzök a szomszéd srác iránt.
Tényleg említettem már, hogy napról napra jobban kezdem megkedvelni Ashtont? Ő egy álompasi. És nem a kinézetére célzok, hanem a belsőjére. Mintha egy könyvből lépett volna elő. Nincs rajta olyan ami nem lenne tökéletes. Ráadásul még dögös is. Sőt annyira édes, hogy képes volt még beállni az újságírók közé is a suliba, csak azért, hogy még több időt tölthessen velem. És mikor van ez az óra akkor mindig együtt jövünk haza, meg persze a szüleivel. De az nem lényeg. A lényeg az, hogy az összes szabad pillanatát velem szeretné tölteni. Pár hét alatt annyira megismertük egymást, hogy most már olyan szinten vagyunk mintha ezer éve ismernénk egymást. A legjobb barátom lett Pammel együtt. Pam jött, Chanel ment. Jobban mondva berágott rám, mivel szerinte teszek a fejére. De hát mit várt tőlem? Hisz a város szélén lakok és neki sincs kedve eljönni hozzám. Meg amúgy is Ő állandóan csak a pasikról tud beszélni. Pammel pedig egy csomó közös témánk van. Ugyan azokat az együtteseket szereti mint én és Ő is fél a horror filmektől. Mintha az elveszett lelki társam lenne.
Életem legjobb pillanata volt mikor megismertem Ashtont és Pamet. Végre lettek igaz barátaim.
- Mert nekem muszáj jól kinéznem, mivel én tökéletes vagyok! Szóval ne pattogj nekem itt. - és azzal elkezdi az arcát simogatni mintha azt nézné, hogy kell e neki borotválkoznia. Könyörgöm neki még csak pihe sincs az arcán, nemhogy szőr vagy borosztya. Csak szeretné ha már tudna borotválkozni. Szegény nem bír bele törődni, hogy az osztálytársai és a kortársai közül már csak neki nincs borostája. Fejletlen a kicsike, sőt inkább kisfiú.
- Nekem is muszáj jól kinéznem, szóval épp itt az ideje, hogy félre állj már végre. - lépek mellé derékra tett kezekkel. Liam csak fél szemmel néz rám, majd tekintete megáll a kócos hajamnál. Rögtön oda kapom és zavartan kezdem el az ujjaimal fésülgetni, de addigra Ő már az orra alatt kinevet. Most mondjuk jogos ha kinevet. Reggelente álltalában úgy nézek ki mint egy vámpír.
- Te ennél jobban már nem tudsz kinézni - hagyja el a száját a mondat ami elég furán jön le és ez neki is feltűnik mert a szája elé kapja a kezét és holt sápadt lesz.
Ezzel meg mire célzott? Mármint azt mondta rám h jól nézek ki. Vagy most mi van? Oké, inkább úgy teszek mintha meg sem hallottam volna. Ugyanis ezek szerint Liammel valami nincs rendben ha ilyet mondott rólam. Félreérthető volt a mondata az biztos. Lehet, hogy gúnynak szánta vagy valami. Őt nem lehet komolyan venni. - Ugye tudod, hogy szörnyen nézel ki reggelente? Na, nem mintha a nap folyamán jobb lennél, de most kivételesen olyan vagy mintha egy horrorfilmből léptél volna ki. - és tessék, mondtam én, hogy gúnynak szánta azt mikor azt mondta, hogy ennél jobban már nem nézhetek ki. De akkor is, akkor a hangja olyan normális volt, nem úgy mint most. Az előbb nem viselkedett flegmán, de rá pár másodpercire mikor észbe kapott megint előjött ez a flegma stílusa. Komolyan mondom nem értem ezt a gyereket.És őszintén nem is akarom megérteni mert ez akkor azt jelentené, hogy érdeklődöm utána, ami hazugság. Számomra most csak Ashton a lényeg és az, hogy végre elhívjon egy igazi randira.
- Imádom mikor bókolsz, de azt még jobban imádom mikor inkább kusolsz és a sértegetéseidet meghagyod magadnak - kacsintok rá és közvetlen mellé lépek, majd óvatosan meglököm, hogy végre tudjak én is a tükörhöz férni. De Liam még csak meg sem billen. Oké mit vártam? Azt, hogy rögtön félre áll és ide enged? Ő soha nem tenne szívességet a számomra. - Húzz innen!
- Még nem vagyok kész. - vágjra rá rögtön és megint a haját kezdi el igazgatni. Elönt a méreg majd kicsit sem kedvesen kapom el a karját és próbálom elhúzni a helyéről.  Megint csak nem mozdul meg. Helyette vigyorogva figyeli ahogy a karját ráncigálom. Őszintén megmondva nem is tudtam, hogy ilyen izmos a karja. Basszus én most hozzá értem, önszántamból. Fura egy reggel. - Azt hiszed, hogy így el tudsz innen húzni? - vonja fel az egyik szemöldökét és a képembe nevet. Igaz. A karját elengedem, majd helyette a hátánál fogva próbálom őt kinyomni a helységből.
- Menj. Már. Ki. Innen! - kiabálok és minden egyes szavam után nyomok rajta egyet. És végre megmozdul egy kicsit. Mozdulatot vált így a kezem pontosan a mellkasának ütközik. Amilyen gyorsan csak tudom elkapom onnan ugyanis elég érdekes helyzet alakult ki. Nem szoktam én csak úgy a fiúk mellkasát fogdosni. Pláne nem Liamét.
- Kényszeríts kislány! - mondja ravaszul. - Tudom, hogy ennél Te sokkal erősebb vagy. - teszi még hozzá. Ha ezt most arra értette, hogy simán képes vagyok neki ugrani, akkor téved mivel most nincs kedvem verekedni. Egyszerűen csak el akarok készülni a suliba amit Ő nem enged. Azonban mikor megmozdítanám a kezem Ő egy hirtelen mozdulattal elkapja mind két csuklómat és megszorítja, de olyan erővel, hogy mozdulni nem bírok. Na ne már! Ez így igazságtalan! Én nem fogtam Őt le.Próbálom kikapni a kezem a kezéből, de sajnos erősebbnek bizonyul. Mit vártam, hiszen Ő fiú.
- Siessetek már, mert miattatok fogunk elkésni. - szól be Harry és egészen addig ott is marad míg Liam sóhajtva ki nem megy. Harry nem kérdez rá, hogy mit csináltunk. Egyszerűen csak rám csukja az ajtót és hagy készülődni aminek én kifejezetten örülök. Furán kezdődik ez a reggel.
Liam és Harry kimegy, anya pedig percenként ront rám. És ezek után, hogy néz ki a készülődésem? Úgy, hogy másodpercek alatt mosom meg a fogam, fésülködöm meg, majd sminkelem ki magam gyorsan, aztán rohanok vissza a szobámba, hogy tudjak felöltözködni. Majd öt perc múlva teljesen suli készen állok anya autója mellett és ép készülök beszállni az anyósülésre mikor Liam bök el az ajtó elől.
- Én ülök előre! - közli velem a tényt bunkón. Ezt meg, hogy gondolta? Az én anyám kocsija ez, szóval nekem van a legtöbb jogom elölre ülni, nem pedig neki. Akkor mikor Adam vezet szó nélkül hátra ülök, de ma nem engedek.
- Aztán már miért? - kérdezem karbafont kezekkel.
- Mert én vagyok a legidősebb - vágja rá büszkén, mire gúnyosan felhorkantok. Össze ne csináljam magam, hogy Ő már tizennyolc éves. Jövőre már én is annyi leszek. - Meg aztán nincs kedvem hátul ülni melletted. A végén még képes lennél kilökni az ablakon. - nem tudom, hogy komolyan gondolja e mivel ahogy az utolsó mondat elhagyja a száját az orra alatt megjelnik egy aprócska mosoly. Nem sűrűn látni Őt így mosolyogni.
- Nincs az az erő ami képes lenne arra kényszeríteni, hogy melléd üljek. Előbb halnék meg. - vágok vissza gondolkodás nélkül.
- Ha meghalsz, akkor megáshatom majd én a sírod? Légyszííí. - kezd el könyörögni, Harry pedig csak felnevet majd nagy fejcsóválás közben beül hátra. Nem mondok inkább semmit, csak unottan megforgatom a szemeimet, majd kellettlenül beülök a hátsó ülésre, Liam pedig önelégülten foglal helyet az anyósülésre.
Anya az egyetlen aki próbál beszélgetést kezdeményezni az út folyamán, de mikor rájön arra, hogy senki sincs beszélgetős kedvében inkább bekapcsolja a rádiót. Nem tudom, hogy mit nem bír abba beletörődni, hogy Liam és Harry soha nem fogja elfogadni az apjukkal való kapcsolatát. Akár mennyire is próbálkozik, egyszerűen felesleges az energiáját pazarolni. Adam már legalább bele törődött abba, hogy jobb ha békén hagy. Legalább Ő észre veszi, hogy semmi kedvem jópofizni vele és fel bírta fogni, hogy soha nem léphet az apám helyébe.
Bő negyven perc múlva érkezünk meg a sulihoz és én vagyok az aki először kiszáll az autóból majd indulok meg az épület felé. Tekintetemmel Pamet és Ashtont keresem, de hűlt helyük van. Így aztán kissé csalódottan indulok meg a szekrények felé, majd találom szembe magam Chanellel. Először csak hosszú másodpercekig nézzük egymást, majd mikor jobban szemügyre fesz, felszisszen.
- Theo, az egyik szemeden totál el van kenődve a festék! Ugye nem sírtál? - kérdezi kétségbeesetten, én pedig megrémülök. Az a legrosszabb és a legrondább mikor valakinek el van kenődve a szemén a sminkje! Egyáltalán mikor kentem szét? Lehet akkor mikor jöttem be a suliba? Vagy már otthontól ilyen? De hát akkor miért nem szólt senki sem, hogy hogy nézek ki?  Lehajtom a fejem és reménykedem benne, hogy senki nem látott meg, miközben Chanel a táskáját kutatja át egy tükörért. Mikor megtalálja a kincset érő darabot rögtön a kezembe nyomja és befele fordít a szekrények felé nehogy valaki meglásson. - Töröld le és sminkeld ki magad újra. - tanácsolja, mire én rögtön a táskámért nyúlok, hogy tudjam elő venni a sminekléshez való cuccaimat. Annyira megörülök neki mikor megtalálom, hogy még a fejemet is felemelem és rögtön Liammel találom szembe magam. Basszus. Meglátott úgy, hogy az egyik szemem ki van festve, a másik pedig nem. Hangos röhögésben tör ki, mire a folyosón tartózkodó diákok rögtön érdeklődve figyelik a jelenetet.
- Tea, Téged megvertek? - kérdezi fejhangon nevetve. Mindenki rám néz én pedig legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. Legalább most már tudom, hogy félik ki sminkelt szemekkel úgy nézek ki mint akit agyonvertek. - Vagy pedig alapból úgy nézel ki mint egy drogos? Baba, ha ennyire nem bírod a kokót akkor állj le, mert szörnyen rusnyán nézel ki Tőle!  - a világ a feje tetejére áll körülöttem.
A diákok mind hangos nevetéssel jutalmazzák Liamet amiért így lemondott. Akár hová nézek mindenhol nevető diákokat látok. A vicc tárgya pedig én vagyok.
Megfogadtam azt, hogy nem adom meg Liam Paynek azt az örömet, hogy miatta fogok sírni. Azonban ezt a fogalmamat ma megszegtem, mivel az arcomról patakokban kezdtek el le folyni a könycseppek. Fájt amit velem művelt most, ugyanis most nem csak ketten vagyunk és piszkáljuk egymást. Ez annál most sokkal durvább. Az egész, - vagy fél, - iskola előtt hozott szégyenbe.
- Gyűllölek! - sziszegem a fogaim között miközben megtörlöm a könnyes szemeimet és elrohanok, de előtte még direkt neki megyek Liam vállának. És akkor meglátom, hogy abba hagyta a nevetést. Komoran bámul rám és olyan mint aki nem tudja, hogy mi történik. Nem foglalkozom vele. Csak rohanok előre, pedig a tömegben látom Ashtont, de nem érdekel. El akarok innen tűnni, most azonnal.
A nem használt lány mosdóig meg sem állok. Hangosan csapom be magam után az ajtót, majd támaszkodom a falnak és csúszok le a hideg csempére, majd temetem arcomat a tenyerembe és abba zokogok tovább. Liam túl messzire ment! Volt egy határ kettőnk között, de ma azt hivatalos is átlépte. Így most már tudom, hogy tényleg rondának tart. És én még reggel azt hittem, hogy lehet nem is olyan bunkó.
- Theo? - nyílik ki lassan az ajtó, majd veszem el a kezemet az arcom elől, de rögtön megint sírhatnékom támad kedvem mert Liam az aki az ajtóban áll. Próbálok nem sírni, ugyanis attól félek, hogy még így is ki fog nevetni. Nem értem, hogy mit keres itt, vagy hogy hogyan talált meg.
- Mit keresel itt? - kérdezem ridegen, Ő pedig belép majd pontosan előttem áll meg. Arca komor és nem úgy néz ki mint aki sértegetni akar. Azonban én kicsit sem akarok vele beszélgetni. Most miatta mindenki rajtam fog nevetni.
- Te miért sírsz? - köszörüli meg a torkát. Erre a kérdésére rögtön rákapom a fejem és egy gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon. Nem hiszem el, hogy ilyen idióta lenne. Basszus gúnyt űzött belőlem és nem esik le neki.
- Mert fáj Liam amit velem csinálsz! Egyszerűen képtelen vagyok már lenyelni amit velem csinálsz, mert ez már nekem is sok. Tudom, hogy utálsz, de akkor tartsd meg magadnak és ne mások előtt égess le! - zokogok fel ismét, majd fejemet a térdemre hajtom. De előtte olyat látok amit alig akarok elhinni. Liam leül pontosan elém és aggódva figyel! Kissé kellemetlenül érzem magam így mivel ilyen közel még soha nem volt hozzám.
- De hát neked semmi nem fáj - mondja halkan. Összeráncolom a homlokomat és úgy figyelem a mondandóját. - Neked nincsenek érzéseid. - teszi hozzá értetlenül.
- Te szerinted. - válaszolom gondolkodás nélkül. Igenis vannak érzéseim! Igenis fáj mikor gúnyolódik rajtam. Ez van, én is csak emberből vagyok! - Lehet erősnek látszok, de néha napján nekem is betelik az a bizonyos pohár és akkor bőgök mint az állat. - ismerem be, Liam pedig aprón elmosolyodik. Nem tudom, hogy mit tart ennyire viccesnek.
- Őszintén megmondva, már én is bőgtem miattad mivel elég durván be szoktál szólni ami neked fel sem tűnt - túr bele a hajába, mire én csodálkozva kapom rá a tekintetem. Ugye ezt most nem mondta komolyan? A nagy Liam Payne sírt miattam? Ezt nehéz elhinni róla, de mégis elhiszem. - Eml...- kezdi el mesélni, azonban a mosdó ajtaja megint kinyílik és Ashton rohan be rajta majd szó nélkül a nyakamba borul és csak húz magához, miközben védelmezően ölel. Liam rögtön elhúzódik Tőlem és sötét pillantásokat küld Ash felé. Nem hittem volna, hogy ilyet mondok, de most szívesebben beszélgettem volna Liammel, mint ölelkezzek Ashtonnal.
- Most már leléphetsz Nagymenő! - szól oda Ashton Liamnek, aki nem mozdul. Csak áll és azt nézi ahogy Ashton engem ölel. Kényelmetlenül érzem magam. - Theonak már így is sok bántódást okoztál.
- Jobban ismerem Theot mint bárki más! - vágja rá Liam és a két srác farkasszemet néz.
- Utál Téged. - jegyzi meg Ashton egy diadalittas mosollyal az arcán. Liam elkomorodik és az ajkába harap. - Szóval húzz el! - követeli, Liamnek pedig nincs más választása. Még utoljára rám néz, de úgy mint aki arra számít, hogy megállítom. Meg sem szólalok. Csak nézem ahogy sarkon fordul majd csalódottan elhagyja a mosdót. Pedig maradni akart és beszélgetni akart velem, normálisan. - Most már nem kell sírnod, ugyanis én itt vagyok. - puszil bele a hajamba Ashton.
- Csodás. - motyogom a vállába, de valahogy nem hoz lázba Ashton jelenléte. Valami oknál fogja inkább Liam után mennék...

15

#HARRY

- Mond csak Liam, Te nem tartod cikinek, hogy én készítelek fel a földrajz dogádra, mikor köztudott tény, hogy kettőnk közül Te vagy az aki pár hónap múlva érettségizni fog, és nem én, szóval ennek a tanuló dolognak inkább fordítva kellene működne, vagyis inkább neked kellene felkészítened engem a dolgozataimra, és nem nekem Téged ?! - a bátyám szobájában ülünk. Pontosan én az ágya sarkában ami pontosan az íróasztala mellette van, Ő pedig az íróasztalánál foglal helyet. Van egy olyan érzésem, hogy a kis monológomból semmit nem fogott fel, ugyanis még csak arra sem volt hajlandó, hogy legalább rám nézzen. Helyette ugyan úgy ült mint az utóbbi két órában. Egyik kezével a homlokát tartotta meg, nehogy véletlenül lefejelje az asztalt ha véletlenül elbóbiskolna, miközben a jobb kezében egy tollat tartott, aminek a végét már teljesen lerágta idegességében. Előtte egy térkép hevert ami arra várt, hogy kitöltsék. Némileg már nem volt annyira üres. Legalább már írt rá valamit. Reggel mikor először láttam a papírt semmi nem volt ráírva. Mostanra már talán két város nevet pontos helyre be tudott írni. Hurrá.
Életemben nem hallottam még ennyire sóhajtozni szenvedésében. Mostanra már ott tart, hogy a nagy erőfeszítésében már a nyelve hegyét is kidugta. Ha nem róla lenne szó már rég kinevettem volna, hogy egy ilyen könnyű térképpel nem tud mit kezdeni. Tizenhat vagyok, de öt perc alatt ki tudtam volna tölteni az egészet. Ő meg az érettségi előtt áll és két óra alatt két várost bírt beírni. A bátyám ciki a tanulás terén. Emlékszem, hogy anya minden év végén azért szokott esténként imádkozni, hogy ne buktassák meg Liamet semmiből. Hát úgy látszik az Égiek meghallgatták a könyörgését mert valahogy végzős lett. Szerintem nem az eszének köszönhetően. Vagyis hát elméletileg van esze, csak egyszerűen lusta kihasználni. Mellette pedig gyűlöl tanulni. Apa már most leizzad ha szóba kerül az érettségi. Tűzijátékot fog rendezni ha Liam simán átmegy a vizsgáin és mellette még egy normális egyetemre is felveszik.
- Nem, egy kicsit sem tartom cikinek - kezdi el csóválni a fejét, de ismét csak nem néz rám. Helyette inkább megint elkezdi a tolla hegyét rágcsálni miközben a szabad kezével a homlokát kezdi ütögetni. Legalább látszik rajta, hogy tényleg meg akarja tanulni. Hisz erősen koncentrál és két órája még csak ki sem mozdult a szobájából, ami nagy szó nála mivel híres arról, hogy öt percnél tovább nem tud a fenekén maradni. Ezt ha elmeséljük apának el sem fogja hinni. Mondjuk szerintem nem is fogja érdekelni, mivel mikor haza jön a munkából rögtön a Nővel foglalkozik. - Épp itt volt már az ideje, hogy végre Te is áldozatot hozz értem. - jegyzik meg az orra alatt egy bujkáló mosolyal. Nem tudom, hogy milyen áldozatról beszél, de inkább nem is kérdezek rá.
- Talán ha néha napján megfogtad volna a könyveidet, akkor most nem kellene vért izzadnod azért, hogy tud megmutatni a térképeden a leghíresebb afrikai városokat. - csak egy kicsit kell kihúznom magam és rögtön látom a papírján azt, hogy az elmúlt fél órában még mindig nem jutott előbre. A Ghana nevezetű afrikai városkánál megakadt. Gőze sincs, hogy hol helyezkedik el a térképen.
Nyamvadt két várost fogott fel a magyarázatomból. Kettőt! És pedig figyelt is miközben magyaráztam, mert meg tudta ismételni a mondataimat. Két lehetőség van akkor. Vagy csak megjátszotta azt, hogy figyel miközben magyaráztam. Vagy pedig tényleg ennyire reménytelenül hülye. Azt hiszem, ma éjjel nem alszunk ha így folytassa.  - Liam a földrajz egy olyan tantárgy amit mindenki tud. Ez olyan mint egy mese. Városok, folyók, hegységek. Hisz nézel tévét, meg netezel is. - hangom reménytelenül cseng, és erre Ő is rám néz. Tekintetéből félelem sugárzik. Igen, fél attól, hogy holnap nem fogja tudni megírni jól a dolgozatát és akkor megbukik ami azt jelenti, hogy nem érettségizhet. Ami pedig még a legszörnyűbb ebben a dologban az az, hogy apa nem segített rajta. Azt akarta, hogy ma elmegy vele a kórházban és majd ott ketten megtanulják mivel apa kegyetlenül jól tud magyarázni. De a drága édesapánk kikosarazta mivel állítólag sok operációt kell véghez vinnie, utána pedig mikor letelik a műszakja megvárja a Nőszemélyt és elmennek együtt egy romontikus vacsorára, ugyanis ma van pontosan két hete, hogy összeköltözött a két család. Hurrá.Apa elárult minket! Már kezdem azt hinni, hogy a Nő az életében az első és nem Mi. Lassan azt sem fogja megérdemelni, hogy az apánknak szólítsuk.
- Harry a Te számodra könnyű a földrajz nem pedig a számomra. Könyörgöm a bukás szélén állok, szóval ne beszélj itt nekem mesékről - morogja az orra alatt. És ismét vissza fordul a térkép felé, majd elkezd vicsorogni. - Fogadni mernék, hogy még az eredeti afrikai lakosok sem tudják megmondani, hogy hol helyezkedik el a térképen Ghana. Sőt szerintem azt sem tudják, hogy van olyan város. Hisz nézd már meg milyen kis pont - és azzal a tolla hegyével elkezd mutogatni egy pontra ahol szerinte Ghana található. Majdnem eltalálta. Csak olyan öt várossal arébb mutogatott. Ez már nála haladás. - Akkor nekem miért kell megtanulnom?
- Mert a tananyaghoz tartozik! - emelem fel a hangom, végül pedig felállok majd pontosan úgy állok az asztala mellé mint ahogyan a tanárok szokta. Tök kemény fenyegetni a saját bátyám. A legjobb pedig az, hogy most még csak vissza sem mert szólni, mert tudja, hogy simán itthagyom és akkor tanulhatja maga a dolgokat. - Most pedig mutasd meg már végre, hogy hol van Ghana! - parancsolom keményen. Liam ismét a térképe fölé hajol és csak bámulja, hosszú hosszú percekig. Idegfeszítő. - Na? - sürgetem.
- A tököm tudja, hogy hol van - és azzal becsapja a könyvét és rádobja a térképére. Könnyen elintézte. - Harry ez már nekem sok! Zúg a fejem a sok hülye, értelmetlen várostól. - kezd el nyavajogni. Két órája tanult csak és máris hisztizik. Milyen férfi már?
- Liam összesen két várost tudsz megmutatni pontosan a harmincból, és azt akarod nekem mondani, hogy máris elfáradtál? - kérdezem mérgesen, de a bátyám csak bólogat, majd a számítógépe felé fordul és pár másodperc múlva a szobáját zene tölti be. - Muszáj, zenét kapcsolnod be mikor veled beszélgetek? - engem kifejezetten idegesít ha valaki mással van elfoglalva miközben velem folytat mély beszélgetést.
- Muszáj, ugyanis nincs kedvem hallgatni Tea nyávogását a szomszédból. - válaszolja ridegen és a falra bök amiből szinte semmi nem látszik mivel annyira tele van ragasztgatva különféle poszterekkel. Liam szerint csak óvintézkedés miatt csinálta. Szerintem meg azért mert így akarja kizárni az életéből Theot. Még csak esélyt sem adnak egymásnak. Veszekednek, de maguk sem tudják, hogy miért. Önfejűségből utálják egymást. Theo a maga módján rendes lány. Csak egy kissé fura természet. De hát ki nem?
- Ezt nem hiszem el, hogy fel sem tűnt, hogy nincs is otthon - csóválom meg a fejem reménytelenül, de Liam figyelembe sem vesz. Soha nem figyel akkor mikor Theo szóba kerül. Ő tényleg próbál úgy viselkedni a lánnyal, mintha az csak egy szellem lenne. Egyszer pedig úgy is ki fogom deríteni, hogy miért is utálják egymást ennyire. Valami történt kettejük között, ami megváltzotatta a kapcsolatukat. Lehetetlen, hogy már amióta ismerik egymást rögtön egymás nyakának ugrottak. Ilyen nincs. - Amióta összebarátkozott a szomszéd sráccal szinte mindig együtt vannak. - teszem még hozzá és furcsa dolog történik.
Liam olyan hirtelen kapja rám a tekintetét, hogy szinte megijedek az arcától. Szemeiből csak úgy süt a kíváncsiság és látszik rajta, hogy tudni akarja a teljes igazságot. Ezt miért tartja fontosnak? Igen, Theo szinte sosincs otthon mióta megismerkedett azzal a sráccal. Nem tudok róla sok mindent mondani, ugyanis csak futólag láttam a házunk előtt, na meg a suliban mikor együtt nevetgéltek a folyosón. A srác szerintem Liammel lehet egyidős, de azt sem mondom biztos. Mondjuk illő lenne bemutatkoznunk egymásnak, hisz mégis csak szomszédok vagyunk vagy mi.
- Srác? - kérdezi Liam és teljes testével felém fordul. Annyira izgatott lett a témától, hogy még a zenelejátszóját is képes volt lekapcsolni. Erre már le tudja kapcsolni azt az izét, de mikor én beszéltem másról akkor eszében sem volt. - Te most arról az amerikai gyerekről beszélsz, akivel levelezget? - na ez most gyanús volt és erre Ő is rögtön rájön, mert elfehéredik, majd megköszörüli a torkát. Liam honnan tud ennyi mindent Theo magánéletéről? Én ha valakit utálok akkor az sem érdekel, hogy az illető kivel jár, azonban a bátyám még azt is tudja, hogy a srác milyen nemzetiségű.
- Mondom szomszéd srác! - ismétlem meg tisztán az előző mondandómat. Liam még jobban összehúzza a szemöldökeit és eléggé félelmetesen néz rám. - Amúgy is honnan tudod, hogy Theonak volt egy amerikai pasija, akivel még most is levelezget? - vonom kérdőre, összekulcsolt kezekkel. Zavarba jön ugyanis elkezd a nadrágján lévő lyukkal játszadozni, de aztán hirtelen észbe kapcsol.
- Láttam az üzeneteket. Ha engem kérdezel akkor az nem is pasi volt hanem lány. De Tea tagadja, hogy lezbikus lenne. - mondja gúnyosan.
És megint vissza jött a régi Liam. Nem értem, hogy miért kell magának ennyire megjátszania magát. Az előbb érdeklődött Theo után, szóval a szíve mélyén lehet, hogy nem is utálja annyira a lányt.
- Azt akarod nekem mondani, hogy Theo pont neked mutatta meg a szerelmes leveleit amit a sráctól kapott? - kezdek összezavarodni. Egyszer megakarják egymást ölni, majd hirtelen már a szerelmes leveleiket mutogatják egymásnak. Őrültek.
- Nekem nem kell engedélyt kérnem ahhoz, hogy bele nézzek a telefonjába. - vonja meg a vállát flegmán.
Ezt a hülyét! Ha Theo megtudja, hogy Liam elvette e telefonját és elolvasta az üzeneteit tuti kinyírja. És szerintem most meg is érdemelné. Senkinek sem szabadna bele néznie más telefonjába hisz az magántulajdon. Ez még bűncselekménynek is elmegy.
- Ez parasztság volt Liam! Az Ő telefonja és az Ő levelei, amihez neked semmi közöd! - csattanok fel idegesen, miközben lentről az ajtó csöngő zaja tölti be a házat. Liamre nézek aki ugyan olyan nyugodtan ül, mint eddig. Eszébe sem jutna felállni és lemenni, hogy megnézze azt, hogy ki jött. Az neki már túl nagy fáradság lenne. Így én vagyok az aki felállok és indulok ki a bátyám szobájából, de azért utoljára még vissza fordulok. - És tudom, hogy még magadnak sem hiszed el azt, hogy Theo lezbikus lenne! - mérges vagyok rá ezért még az ajtót is jó hangosan csapom be magam után. Ami sok az már nekem is sok. És Liam most gusztustalanul viselkedik! Egyik percben érdekli Theo, de aztán észbe kapcsol és megint flegma lesz. Ez nem normális dolog.
Idegesen sétálok le a lépcsőn, majd indulok meg a bejárati ajtó felé. Kinyitom és Theoval találom szembe magam meg a szomszéd sráccal és egy lánnyal. Egy nagyon csinos szőke hajú lánnyal. Nem tudom, hogy mi történik velem, de azt veszem észre, hogy az arcomra egy hatalmas mosoly kúszik ahogyan a lányt nézem, aki barátságosan mosolyog vissza rám. Az agyam leblokkol és csakis rá tudok koncentrálni. Elképesztően szép arca van! Hű, én ilyenre még soha nem gondoltam. Mármint tetszettek lányok, de ez a szőke ismeretlen csaj, egy másodperc alatt elérte nálam azt, hogy még az anyámról is elfeledkezzek.
Mintha még a világ is megállt volna körülöttem. Csak földbegyökerezett lábakkal állok és csak akkor állok félre mikor Theo a vállamnál fogva bök rajtam egyet, hogy álljak el az utamból. Félre állok, de a lányról eszembe sincs levenni a tekintetem. Félek attól, hogyha más felé nézek akkor eltűnik.
- Ashton, Pam, Ő itt Harry az anyám pasijának a fia akivel jelenleg együtt kell, hogy éljek - mutat rám Theo és az Ashtonnak nevezett kölyök máris a kezét nyújtja. Elfogadom, de még mindig Pamet nézem. Milyen szokatlanul gyönyörű neve van. Pam. Annyira jó rágondolni mivel egyedi. - Harry, Ők pedig itt a mi szomszédaink. Ashton és Pamela Irwin. - szóval testvérek.
- A Pamelát jobb lesz ha ki is vered a fejedből. Pam vagy Elának szólítanak a barátaim. - vigyorogja a lány jóízűen. Máris a barátjának tart.
- Szép neved van. - nyögöm ki nagy nehezen és még magam is csodálkozok rajta, hogy ennyire merész voltam. Soha nem szoktam én ilyet mondani egy lánynak sem. Pláne nem ilyen szép lánynak. Mondjuk az ilyenek szóba sem szoktak velem állni. Inkább Liam az aki kell nekik. Liam! Ők ketten nem találkozhatnak, mert akkor a bátyám megint a farkával fog gondolkozni és kihasználja szegény lányt. Ezt pedig nem engedhetem meg, ugyanis Pam egy különleges lány. Nem pedig egy ribanc.
- Ezt sem mondta még senki sem, szóval máris bírlak Téged. - kacsint rám nevetve. Bír engem. Alig pár perc ismertség után bír engem! Tuti, hogy csak álmodok.
Fülig elpirulok és a pólóm végével kezdek el játszani. Tudom nagyon röhejesen festetek ki, mivel Theo alig bírja vissza tartani a feltörekvő nevetését. Felnevetek én is, de aztán a jó kedvemnek máris vége szakad, mert az emelet felől lépések zaja hallatszik, majd pár másodperc múlva megjelenik Liam. Mint ahogy sejtettem tekintete rögtön Pamen akad meg. Annyira feltűnően méri végig az egész testét, hogy én érzem kínos helyzetbe magam miatta. Ráadásul szegény lány melleinél még hüppögni is kezd. Ettől féltem.
- Ki ez a szexi tündérke? - kérdezi jóízűen, majd Pam felé indul meg. Gyengéden megfogja a kezét és végül a szájához tartja, hogy turjon rá nyomni egy puszit. Persze Pam rögtön kuncogni kezd, Liam kedves gesztusától. A bátyám lehet a sulihoz hülye, viszont a csajokhoz nagyon is ért. Mikor megdícsértem Pam nevét nekem nem kuncogott! Liamnek pedig szinte már a lába előtt hever.
- Pam és Ashton. A szomszédaink - válaszolja bunkón Theo összekulcsolt kezekkel. Mikor Liam meghallja a szomszéd srác szót, rögtön az említett felé néz aki csak barátságosan vissza mosolyog rá.
- Te vagy az a lúzer, aki Teának csapa a szelet? - vonja fel a szemöldökét kérdően Liam. Ashton arcára rögtön ráfagy a mosoly és már kicsit sem néz kedvesen a bátyámra. Hát megértem. - Részvétem! - teszi még hozzá fagyosan.
- És Ő Liam! Egy tetű, aki az anyám pasijának az idősebb fia. - mondja ridegen Theo.
- Veled járok egy csomó órára. - esik le Ashtonnak. Liam felhorkank.
- Biztos - vonja meg a vállát és megint Pamet kezdi el stírölni. - Bocsi, de én ilyeneket mint Te soha nem veszek figyelembe. Biztos okos lehetsz ami nálam annyit tesz, hogy egy nyomi vagy és szűz. Ilyeneket pedig én messziről kikerülök - jó a bátyám határozottan egy seggfej. Nem is ismeri Ashtont, de máris véleményt mond róla. - Viszont szerencsére a húgod, nem örökölte a Te adottságaidat. - nevet fel flegmán. Ashton kezei ökölbe szorulnak, majd védelmezően Pam vállára teszi a kezét.
- Örültem a találkozásnak, de nekünk most már mennünk kell ugyanis sok dolgunk van. - szólal meg Ashton és mielőtt bármit is tudnánk mondani, Pammel együtt elhagyja a házunkat, amin meg sem lepődök.
- Gartulálok Liam - kezd el tapsolni Theo. - Most már Ők is tudják, hogy mekkora balfasz vagy!
- Nem adok egy hetet és a csaj térden állva fog könyörögni, hogy dugjam meg. - mondja Liam és hirtelen elönt a méreg. Ő nem fog így beszélni Pamről. Senki nem beszélhet így róla. Még a saját bátyám se.
- Ezt el is felejtheted, mert én leszek az aki megakadályozza. Nem fogod Pamet kihasználni! - emelem fel a mutatóujjamat, Liam pedig csak meglepetten pislog rám. Eddig még soha nem fordult elő, hogy vissza mertem volna neki szólni. De ennek a világnak vége. Tényleg tetszik Pam és képes lennék érte még Liammel is összeveszni csak azért, hogy megvédjem Őt...

14

#THEO

Akkor én most meg fogok halni? Ráadásul egy gördeszkás srác miatt, akit azt sem tudom, hogy mikor és, hogyan került az útra? Egyáltalán én, hogy kerültem az útra? Magam se tudom. Lehet, hogy kezdek megőrülni. Habár ennek már úgy is mindegy hisz mindjárt ide ér és nagyon nem úgy néz ki mint aki meg akar állni. Lehetséges meghalni egy deszkás által? Vagy pedig én leszek a történelemben az első olyan személy, aki így halt meg? Milyen kemény lenne már! Egy lány aki egy gördeszkázó fiú miatt halt meg. Legalább Liamnek tennék szívességet. Nem kellene többé elviselnie.
Nem hiszem el, hogy még az ilyen durva helyzetben is arra a patkányra gondolok! Méreg fut rajtam végig és becsukom a szemem. Nem akarom azt, hogy nagyon fájjon mikor nekem ütközik. Mivel nekem fog, hisz ilyen gyors sebességgel mint ahogy Ő jön lehetetlen megállni. De ez olyan ciki!
Várom az ütközést, de az valahogy nem akar jönni. Résnyire kikukucskálok az ujjaim közül és meglátom a srácot, aki az előbb még el akart ütni.
Pár centire áll Tőlem, liheg, a homlokáról patakokban folyik le az izzadság, és még a haja ami kikandikál a sisakja alól az is vizes. A deszkája jó pár lépéssel maga mögött hagyta amiből azt vonom le, hogy biztos leugrott róla, nehogy véletlenül tényleg elüssön. És én meg már a halálomat terveztem! Hah akkor Liam mégsem szabadul meg Tőlem ilyen könnyen. Remélem azért túléli valahogy, hogy még jó sokáig kell néznie a hájas seggemet.
Elemelem a tenyeremet az arcom elől, az idegesen srác pedig pont akkor szabadul meg a sisakjától. Amint leveszi rögtön a hajába is túr, hogy az még kócosabban pihenjen a fején. Mikor kész lesz vele kivillantja a fogait és barátságosan rám vigyorog. Nem mosolyog, hanem teli szájjal vigyorog ami még illik is neki, ugyanis két pici gödröcske jelenik meg az arcán. Ettől pedig annyira kisfiús arca lesz. Olyan mintha ez srác nem is tudna komoly lenni. Jó ránézni. Egyszerűen csak nézni a barátságos arcát, közben pedig mindenről elfeledkezni. Mert tényleg elfeledkezek mindenről. De legfőbb Liamről. És még, Ő mondja azt magáról, hogy a leghelyesebb srác a világon. Akkor ez a deszkás gyerek mi? Szupermodell? Mondjuk lehet az, mivel a kinézete megvan hozzá.
Oké, ez ciki, hogy máris így beszélek róla, hisz még csak nem is ismerem. Mellesleg ugyan így viselkedtem akkor is mikor Juliant megismertem. Akivel igaz össze is jöttem, de aztán szakítottunk. Akkor rájöttem arra, hogy nem szabad elsietni semmit. Szóval erről a srácról sem szabad hülyeségeket gondolnom. Helyes arca van és kész. Azt nem tudom, hogy milyen belülről. Hisz Liamnek is helyes arca van, - nem, nekem nem jön be, szerintem még egy troll is szebb mint Ő, - viszont belülről akkora köcsög amekkorát szerintem még a világ nem látott.
Nem szabad a kinézet alapján elítélni az embereket. Meg amúgy is, ez a srác majdnem elütött a deszkájával, szóval lehet, hogy egy őrült aki élvezettel gázolja el az embereket az úton mivel nem érdekli mások élete. Mi van akkor ha már így meg is ölt valakit? Jesszus, ebbe még így bele sem gondoltam.
És én még mindig itt állok és szemezgetek vele. A lábaim földbe gyökereztek, mivel szó szerint elvesztem a szemeibe és a gödröcskéiben.  Szerintem annyira cuki mikor egy fiú arcán gödröcskék vannak. Ez a gyengém. Akár milyen srácon meglátom, rögtön belé is zúgok. Még szerencse, hogy Liamnek nincsenek gödröcskéi mert akkor félő lenne, hogy még belé is képes lennék belé zúgni, ami katasztrófa lenne. És már megint Liam jár az eszembe !
- Jól vagy? - kérdezi meg vigyorogva miközben megpiszkálja az orrát. Most ugye ezt ő sem gondolta komolyan? Alig pár perce majdnem elütött a hülye deszkájával, - na jó nem is hülye, mivel imádom a deszkás pasikat is, - erre most megkérdezi, hogy jól e vagyok, de úgy, hogy közben vigyorog, szóval nyugodtan hihetném azt is, hogy nem is gondolja komolyan a kérdését. Lehet csak megszokásból kérdezi, hogy jól e vagyok, közben meg le sem szarja. Túlreagálom a dolgokat igaz? Lehet, hogy nincs is semmi hátsószándéka. Lehet, hogy tényleg érdekli, hogy jól e vagyok. Nem kell minden pasinak olyan balfasznak lennie mint Juliannek és Liamnek, na meg Harrynek. Túl sok fiút utálok egyszerre.
- Az előbb majdnem elgázoltál a deszkáddal! - közlöm vele a tényt, mire Ő csak még szélesebbre húzza a száját és megint kivillantja a fehér fogait. Azt képzeli, hogy egy fogkrém reklámba van? Vagy miért villantja ki rám ennyiszer a fogait? Kit érdekelnek a fogai? Na jó engem, mert még azok is helyesek. De basszus a hangom remeg! Most vagy a félelemtől, vagy pedig az izgatottságtól. Hisz nem mindennap lát az ember ilyen aranyosan helyes pasit.
- Szóval akkor jól vagy. - bólint egyet miközben megnyugodva kifújja a levegőt. Ó, szóval akkor tényleg érdekelte, hogy jól e vagyok. Ez édes tőle. Nem! Haragudnom kell rá, amiért majdnem elütött. És mi lett volna vele ha nem tudott volna megállni? Akkor most tényleg úgy néznék ki mint egy lapított palacsinta. Gondolom azt már nem tartaná ilyen viccesnek.
- Nem mondtam, hogy jól vagyok! - emelem fel a hangom méreggel. Erre megszeppen és már nem vigyor annyira. Mi történt a fogkrém reklámjával? Még nem tudtam megszámolni, hogy hány foga van.
- Kiabálsz, szóval nincs semmi bajod. Ha történt volna veled valami akkor már rég rinyálnál, hogy hívjak orvost meg ilyenek. - vonja meg a vállát nyugodtan. Felhúzom az egyik szemöldökömet és gyanakodva méregetem az idegen srácot. Honnan tud ennyi mindent egy balesetről? Lehet, hogy akkor tényleg gázolt már el valakit.
- Szóval akkor bevallod, hogy ütöttél már el valakit deszkázás közben. - a biztonság kedvéért hátrálok egy lépést, de Ő erre csak jó hangosan felnevet. Mintha büszke lenne rá, hogy ütött már el egy embert. Kezdem azt hinni, hogy ez a srác nem normális.
- Pár éve a szomszéd vénasszonyt, de még idejében lehajolt mikor látta, hogy pont ugratni készülök. De Ő elrontotta az egész mutatványomat, mivel miatta akkorát taknyoltam, hogy eltört a kezem, mivel rosszkor mozdult meg. - emlékezik vissza és az egyik utca béli házra néz. Követem a pillantását és én is jobban szemügyre veszem a házat. Gőzöm sincs, hogy kik a szomszédaink, de nem is izgat mivel nem tervezek itt hosszú távra letelepedni. - Tegnap el is szomorodtam mikor anya mondta, hogy barátosném meghalt. Gőzöm sincs, hogy most már kit fogok rettegésben tartani mikor deszkázni fogok az úton. - egy öreg nénit tart a legjobb barátjának?
- Szerintem engem, mivel még mindig remegnek a lábaim a sokk miatt. - kuncogok fel miközben közlöm vele az igazságot. Tényleg megijedtem, de szerintem Ő is. Nem lett volna neki sem jó ha balesetet okozott volna.
- Esküszöm nem direkt csináltam! - emeli fel hirtelen mind két kezét maga elé, és még meg is komolyodik. Talán tényleg fél attól, hogy nagy ügyet csinálok ebből az egészből. - Észre sem vettem, hogy az úton vagy. Egyik percben még üres volt az út, majd a másik pillanatban pedig már ott voltál előttem. - magyarázza szinte már hadarva ami megmosolyogtat. Aranyos ahogy próbálja védeni magát miközben a tudtomra akarja adni, hogy tényleg nem direkt csinálta. - Tényleg sajnálom, hogy ennyire rád ijesztettem - süti le a szemeit szomorúan. - Nem volt szándékos. - teszi még hozzá, én pedig, hogy a tudtára adjam, hogy nem történt semmi, egy hirtelen mozdulattal megérintem a kezét és végig simítok rajta. Rögtön felkapja rám a fejét és szégyenlősen elmosolyodik, pont úgy ahogy én is. Azt hiszem jól meg fogjuk érteni magunkat. - Egyébként Ashton vagyok. Ashton Irwin. - nyújtja felém a kezét, amit én rögtön el is fogadok majd ráz rajta egyet aztán nem engedi el. Jó hosszú másodpercekig fogja a kezem gyengéden miközben egymás arcát kémleljük. Én vagyok az aki kapcsolok és gyorsan elhúzom a kezem zavartan.
- Theo Morris - mutatkozok be én is, mire az arcán megjelenik az a mosoly amit mindenkiből kiváltok mikor meghallják a nevem. Most jön az a rész, hogy magyarázkodnom kell. - Tudom mire gondolsz. Én is utálom a nevem, de hát ez van. A szüleim fiút akartak.
- És milyen jó, hogy nem fiú lettél. - nevet fel jóízűen. Nem értem, hogy ezt most miért mondta.
- Mert? - kérdezem értetlenül. Tényleg kíváncsi vagyok. Már rég szét kellett volna röhögnie magát a nevem miatt. Ő meg csak itt sejtelmesen mosolyog. Tetszik a természete, határozottan tetszik.
- Mert akkor nem gyönyörködhetnék benned. - kacsint rám. Na basszus.
Az arcom lángba borul, miközben a szívem hevesebben kezd el dobogni. Gyönyörűnek nevezett, engem! Ilyet rám még soha senki nem mondott. Még Julian sem. Jó ő azt sem volt hajlandó kinyögni, hogy szeret. Erre itt van Ashton akit alig ismerek alig fél órája és máris bókol nekem. És még komolyan is gondolja. És el is hiszem neki. Jól esik, hogy valaki gyönyörűnek tart. Pláne a mai reggeli után. Nem tart kövérnek, vagy bálnának, egyszerűen elfogad olyannak amilyen vagyok. Na jó, hol volt ez a srác egészen idáig? Miért csak most találkozok vele először? Olyan mintha az egyik álmomból lépett volna ki. Helyes, kedves, humora is van és még bókolni is tud. Egy szóval tökéletes.
- Hát...öhm...köszönöm? - kérdezem totál összezavarodva és zavartan az egyik kósza tincsemet a fülem mögé tűröm.
- Ez csak az igazság. Sőt jobb is ha ezt megjegyzed. Én mindig csak az igazat mondom! - húzza ki magát büszkén. Ha továbbra is ilyeneket fog nekem mondani a végén még elolvadok itt előtte. Az arcomnak már úgy is annyi. Sőt szerintem látja is, hogy mennyire zavarba hozott. - Egyébként mikor költöztetek a szomszédunkba? Mert tavaly ilyenkor még nem laktatok itt. - tereli el a témát miután csend állt volna be közöttünk.
- Tegnap. - válaszolom, de próbálok normális hangnemben beszélni.
- Akkor szerencsére rólad nem maradtam el. - nem értem, hogy ezzel mire céloz, és szerintem ezt Ő is észre vette mivel gyors magyarázatba kezd. - Tudod tavaly nyáron Ausztráliába költöztem a húgommal egy évre és csak tegnap jöttünk haza. Viszont ahogy elnéztem, egy év alatt rengeteg minden változott a városban.
- Szerintem nem maradtál le semmiről - nevetek fel, Ashton pedig kíváncsian mereszti rám a szemeit. Mondjuk nem tudom, hogy Ő mit tart izgisnek. Lehet, hogy egy partiállat és az érdekli, hogy milyen bárok meg szórakozóhelyek nyitottak. - Mármint Wolverhampton még mindig olyan mint száz évvel ezelőtt is volt. Unalmas!
- És még humorod is van! Ez tetszik. - komolyan a sírba akar küldeni. Nincs is humorom. Csak próbálom nem beégetni magam előtte. Szóval csak koncentrálok. Végre egy srác aki rögtön az első pillanattól kezdve megfogott és talán még esélyem is lenne nála. Ha összejönnénk, tökéletes lenne a kapcsolatunk. Szerintem még csak veszekedni sem tudnánk mivel annyira összhangban vagyunk. Csodás gyerekeink születnének, akik normálisak lennének. A suliban mi lennénk az a páros akit mindenki irigyel. Mondjuk azt nem tudom, hogy hova jár suliba. Remélem, hogy az én sulimba íratják be a szülei. Imádnák vele egy iskolába járni.
- Hol voltál idáig? - csúszik ki a számom gondolkodás nélkül és még jobban zavarba jövök.
- Sidneyben - válaszolja jókedvűen. Játékosan vállba ütöm amiért nem vesz komolyan. Nem sértődik meg érte. - Látszik, hogy csak most költöztél erre a környékre. Tudod engem itt mindenki utál, mivel nem vagyok a legjobb deszkás. Sőt állítólag közveszélyes vagyok ilyen téren.
- Szerintem elég jól deszkázol . - vonom meg a vállam egyszerűen, és látszik az arcán, hogy jól esik neki a bókolásom. Lehet, hogy még senki nem dicsérte meg a deszkás tehetségét. Oké szerintem is borzalmas, de hát én még csak egyszer láttam Őt. Így nem nagyon tudok véleményt mondani. Szólásra nyitnám a számat, de hirtelen egy lány siet felénk. Hosszú szőke haja van, vékony alakja, kezeiben pedig egy halom könyvet cipel. Szinte már kipotyognak a kezei közül.
- Ashton, nem lennél szíves segíteni nekem? Tudod a Te könyveid is a kezembe vannak! - Ashton megforgatja a szemeit majd unottan fordul a lány felé, hogy tudjon segíteni rajta. Valahogy a jó kedvem tova száll. A lány ismeri Ashtont és amint látszik nagyon jóban vannak. Mit jelent ez? Tuti, hogy a csaj a barátnője! Miért is lenne nekem szerencsém? A helyes pasiknak mindig van barátnőjük. Ráadásul milyen csinos barátnőjük. Igazságtalan az élet.
- Mondtam, hogy elmegyek veled Pam! De Te nem bírtál rám várni, szóval ne hisztizz itt nekem, hogy nem bírod el magad. - ahhoz képest, hogy a barátnője elég bunkón beszél vele. Lehet, hogy épp a szakítás szélén állnak, vagy valami. Bárcsak.
- Mindjárt Karácsony van, ami azt jelenti, hogy szinte egy egész fél évet kihagytunk a suliból. Szóval ne merd nekem azt mondani, hogy várjak a könyvekkel. Tudod én be szeretném hozni a lemaradásomat, nem úgy mint Te Ashtonka! - asszem kezdek kételkedni benne, hogy ezek ketten járnak. Nem bírom ki, hogy az Ashtonka megnevezésen ne nevessek fel.
- Jó kis első benyomás húgi - veregeti meg Ashton a lány vállát aki érdeklődve pislog felém. Szóval csak testvérek. Azért van nála ennyi könyv mert Ő is kint volt vele Ausztráliában. - Így most már Theo is tudja, hogy milyen dilis vagy valójában.
- Theo? - kérdez vissza a Pamnek szólított lány.
- Ő az új szomszédunk. - válaszolja Ashton, de mielőtt be tudnék mutatkozni a lány eldobja a könyveket, majd szó szerint a nyakamba ugrik és elkezd kiabálni örömében amiből semmit nem értek. Szinte majd megfulladok, de képtelen vagyok mozdulni. Miért örül nekem ennyire? Hisz nem is ismerjük egymást.
- Végre lett egy lány szomszédunk - enged el végre, majd vigyorogva átkarolja a vállam. - Pamelának hívnak, de mindenki csak Pamnek vagy Elának szólít mivel utálom az igazi nevem. De gondolom ez számodra is ismerős mivel Theo névvel sem lehet jó élni. - a szívembe lát.
- Hát nem. - nevetek fel.
- Két hülye névvel rendelkező lány egymásra talált. Komolyan örülök nektek. - kezd el tapsolni Ashton, a húga pedig csak kiölti a nyelvét.
- De még én, hogy örülök nektek. - mosolyodok el szélesen. Mert tényleg örülök nekik. Pláne Ashtonnak...

13

Hellóóóó!!! Nem tudom h észre e vettétek, hogy naponta vannak részek, mert Ti valahogy nem mutattok nagyon nagy lelkesedést ez ügyben -.- aki pedig azt hiszi, hogy ezzel a történetemmel vége a blognak az téved...azért kell befejeznem hamarabb, mivel jövő hét kedden koleszt váltok és nem tudom, hogy mire számítsak és nincs kedvem az első napjaimat elrontani a blog miatt...az pedig, hogy megvan a véleményem a fanfiction írásáról, az már ne legyen a ti bajotok...most nem fogok könyörögni a komijaitokért, csak egy picit azért olyan érdekes, hogy most hirtelen megint eltűntek az olvasóm..ilyenkor kérdem, hogy hol van az 286 ember aki fel van iratkozva a blogra? minek vagytok ennyien feliratkozva, hogyha a háromnegyede nem is olvassa a blogot? ez aztán logika...komolyan néha tényleg elgondolkozok rajta, hogy miért is éri meg nekem ez a blog...ennél jobban már nem tudok kedveskedni nektek..ha annak nem örültök, hogy naponta érkeznek a részek, akkor sajnálom...

#THEO

- Theo! - alig lépek ki a szobámból, de legszívesebben újra vissza is fordulnék, mikor meghallom Harry hangját a szobája felől. Ezt nem hiszem el. Tegnap óta csakis Ő miattuk nem hagytam el a szobámat mivel nem volt kedvem velük találkozni. Erre most, hogy elhatározom, hogy lemegyek reggelizni nem nekem állít? Komolyan miért utálnak engem ennyire az Égiek? Habár érmet érdemelnék, hogy kibírtam egy egész éjszakát ebben az őrültek házában. Azt hiszem, hogy most büszkének kellene lennem magamra amiért túléltem egy teljes éjszakát úgy, hogy a falam túloldalán maga az ördög aludt.  Ha azt vesszük, nem volt semmi gondom még Liammel. A falon lévő lyukat egész jól tudtam kezelni. Egy hatalmas képpel befedtem így nem kell attól tartanom, hogy reggel mikor felkelek az első dolog amit meglátok az Liam lesz. És ha jól tudom ő is ugyan ezt leművelte az ő szobájában. Szóval eltakartuk a lyukat, ami igaz nem hanggátló, de legalább egyikőnk sem fogja kukkolni a másikat. Így legalább van egy hely a házban ahol egyedül lehetek. Ez pedig a szobám. Úgy tervezem, hogy akár mikor otthon leszek ki sem fogok innen mozdulni. Elegem van abból amit anya és Adam leművelnek. Lassan már azon se fogok meglepődni ha egy pornó filmet fognak leforgatni. Anya nem lehet ennyire szerelmes. Már rég össze kellett volna veszniük valamin. Azonban nem úgy néznek ki mint akik meg akarnák egymást ölni valami miatt. A szerelem elvette az eszüket. Irigykednem kellene rájuk amiért megtalálták egymást és amiért ilyen fülig szerelmesek, de képtelen vagyok erre azt mondani, hogy aranyos. Inkább borzalmas és undorító. Azt kívánom, hogy bárcsak felébrednék és kikerülnék innen, és vissza kapnám a régi életemet és házunkat ami rettentő messze volt a Paynektől. Minden vágyam az, hogy millió kilométerre kerüljek a Payne családtól. Normális esetben szerintem nem is utálnám Adamet, mivel eléggé vicces fazon. De mikor azon vagyok, hogy normálisan viselkedjek vele eszembe jut az, hogy kinek is az apja. Mondjuk ha csak Harry lenne a fia, akkor simán elfogadnám a kapcsolatát anyámmal, mivel a Fürtöske elég kedves kölyök. Viszont Ő meg agyilag zizzent. Egyik percben hülyéskedik a bátyjával, majd az mond valami tök normális dolgot, Harry pedig simán elbőgi magát, Liam pedig mint az anyja megy vigasztalni. Hát igen, Harold egy kis bőgőmasina tizenhat éves fejjel, ami elég ciki. Nem tudom, hogy mi a konkrét betegsége, de szerintem valami traumát nem tud feldolgozni, amihez még az anyjuk is hozzá járul. Na igen, a híres Payne mama akiről egyikőjük sem beszél. Akár mikor szóba kerül Harry elsírja magát, Liam elkomorul, Adam pedig elkezd össze-vissza hablatyolni mindenről. Szívesen rákérdeznék, hogy mi is a szitu Vele, de mindig meggyőzöm magam, hogy semmi közöm hozzá. Hiszen ők sem kérdezősködnek az én apámról. Mindenki törődjön a saját családi körülményeivel.
Nincs időm vissza fordulni a szobámba, ugyanis Harry kezei hirtelen a vállamra csúsznak így nem tudok elmenekülni. Basszus.  - Mond csak, nincs kedved elcsiripelni nekem, hogy mit utál az anyukád a világon a legjobban? - húzogatja fel-le a szemöldökét. Nem tudok válaszolni, ugyanis a hasamból feltörekvő morgás elvonja a figyelmemet. Tegnap reggel óta nem ettem semmit. És ez csak most esett le! Viszont most már nagyon éhes vagyok, de nem hinném, hogy tudnék enni Liam előtt. Akkor megint csak kigúnyolna a súlyom miatt, arra pedig valahogy nem vagyok kíváncsi. És ami a legszörnyűbb az az, hogy Harry is meghallotta a hasam jelzését mivel mosolyogva nézett le a pocakomra, majd kezdett el velem együtt sétálni a lépcsők felé.
Nem tudom, hogy mi a terve, de tuti, hogy nem jó ötlet. Egyáltalán miért érdekli, hogy mit utál anya a világon a legjobban? Semmi köze az anyámhoz. Esküszöm ez a gyerek mindig összezavar.
- Honnan a fenébe kellene tudnom erre a választ? - kérdem értetlenül és a biztonság kedvéért elkezdem a hasamat simogatni és ezzel próbálom megakadályozni azt, hogy megint elárulja azt, hogy mennyire éhes is vagyok. Pedig most nem ehetek! Tuti, hogy a konyhában nem csak anya és Adam vannak ott, hanem Liam is, hisz reggeli idő van. Ami egyet jelent a halom asztalra pakolt kajával. Én pedig akkor megint enni fogok akarni, ami egyet jelent a plusz kilókkal és azzal, hogy Liam még többet fog tudni gúnyolódni a súlyomon. És ami még ennél is szörnyűbb az az, hogy most már nem csak a suliban kell elszívelnem a súlyomra tett megjegyzéseit, hanem otthon is. Hisz vele élek egy házban. Elvesztem. - Ha ennyire be akarsz vágódni az anyámnál, akkor inkább azt kellene kinyomoznod, hogy miket szeret a legjobban. - húzom el a számat csalódottan.
Nem értem Harryt, de nem is izgat. Valahogy az most jobban leköti a figyelmemet, hogy már csak pár lépcső fok, egy rövid folyosó és megérkezünk a konyhába. A finom illatok már így is megcsapták az orrom ami elérte a hatását mivel még a nyál is eltűnt a számból.
- Ki akar bevágódni Nála? - kérdezi felháborodva Harry, majd a vállamnál fogva jobban maga felé húz, gondolom azért, hogy senki ne hallja meg azt amit mondani akar. - Tudod mikor azt mondtam, hogy szét kell őket választani, akkor komolyan is gondoltam - suttogja alig hallhatóan. Ja, hogy még mindig ott tart. Azóta ezen töri az eszét mióta anya és az apjuk kapcsolata hivatalossá vált. Jó ötlet, mivel tényleg csak úgy tudunk egymástól megszabadulni ha a szüleink összevesznek. De ez nem kis munkának bizonyul. Viszont ahogy elnézem Harryt, nagyon is keményen dolgozik az ügyön. - A legjobb dolog pedig egy veszekedésre az ha az egyik fél valami olyat csinál amit a másik utál. De így elég nehéz, hogy az anyádról semmit nem tudok. - húzza el a száját, majd leveszi a kezét a vállamról mivel szinte már a konyhánál vagyunk.
- Ne add fel! Az lebegjen a szemed előtt, hogy megszabadulsz Tőlem és az anyámtól, és, hogy újra vissza kapod a régi életedet amiben csak Te, a bátyád és az apád szerepel. - veregetem meg a hátát és mielőtt belépnék a konyhába még a haját is összekulcsolom. Harry arcszíne rögtön megjön és hálásan néz rám. Ilyen kedves mosolyt a bátyja arcán még soha nem láttam. Csak nézem Harryt és töprengek, majd szólásra nyitom a számat. - Te és Liam biztos, hogy  testvérek vagytok? -csúszik ki a számon a kérdés. Egy kicsit el is szégyenlem magam amiért ilyen ostobaságot mertem kérdezni. Miért ne lennének testvérek? Talán azért mert totál különböznek egymástól. Pedig elméletileg a testvéreknek egy kicsit is, de hasonlítaniuk kellene valamiben. Harry és Liam viszont olyan mint két idegen.
- Aha. - válaszolja vigyorogva Harry, majd jókedvűen lép be a konyhába.
Pár másodpercig hezitálok. Ha most belépek enni fogok, de nem akarok. Viszont az anyám nem fogja szó nélkül tűrni, hogy ne egyek. Azonban ki mondta azt, hogy nekem is ugyanazt kell ennem mint a többieknek? Erre eddig miért nem gondoltam?!  Mélyen kifújom a levegőt majd felszegett fejjel lépek be a helységbe.
Anya az asztal körül sürög- forog és épp azon van, hogy Harry elé tegyen egy tiszta tányért. Adam egy újságot olvas és szerintem a világ megszűnt a számára létezni. Liam pedig az asztal sarkában foglal helyet miközben a narancsleves poharát pörgeti az ujjai között. Csak anyának és Harrynek tűnik fel, hogy én is ott vagyok, aminek kifejezetten örülök mert így nyugodtan helyet tudok foglalni a fürtös melletti szabad székén ami pontosan Liammel van szembe. Leülök, de nem nézek rá Liamre pedig tudom, hogy bámul. A hasam ismét megkordul és erre még rátesz egy lapáttal anya boldog rikkantása is.
- Ki szereti a palacsintát? - kérdezi vidáman anya, majd egy tányér gőzölgő palacsintát tesz le az asztal közepére. Palacsinta, sejthettem volna, hogy ez lesz az első közös reggelink. Hisz a palacsintát mindenki imádja, ráadásul az anyámé az egyik legjobb. Soha nem mondja el a receptet, mivel az Ő tésztája más mint az eredeti szokványos.
Amilyen gyorsan csak tudom elkapom a tekintetem az ételről és a térdeimet kezdem el bámulni. Azonban nem kerüli el a pillantásomat az ahogyan a három Payne a tányért bámulja. Eléggé furán nézik, amit nem tudok hova tenni.
- Palacsinta? - kérdezi Harry anyámtól, úgy mint aki nem lenne biztos, hogy mit is lát maga elől. Anyát nem zavarja a kérdés, helyette büszkén kezd el bólogatni. Szerintem alig várja már, hogy a fiúk megkóstolják a híres palacsintáját. Mi van akkor ha ezek még soha nem ettek palacsintát? Hülye kérdés tudom, de ahogy nézik lehet igaz.
- Reggelire? - pislog nagyokat Liam és ráadás képen még a száját is elhúzza. Ez az a pillanat mikor anya arcára fagy a mosoly és rájön arra, hogy talán mégsem lesz akkora öröm mint amekkorára számított. Ránéz Adamre, aki csak semleges tekintettel ül és a tányért nézi és gondolom képzeletbe már az egészet felfalta. Végül rajtam akad meg a pillantása. Szinte már könyörög, hogy szóljak valamit az érdekében. Azt akarja sugallani a tekintetével, hogy mondjam meg, hogy nálunk tök normális dolog reggelire palacsintát enni. Valahogy most nincs kedvem megszólalni, ezért inkább egy almával kezdek el szemezgetni, anya pedig rájön, hogy csak magára számíthat.
- Theo nagyon imádja mikor reggelire palacsintát készítek. Mindig megpakolja csokival, meg sziruppal és aztán egész nap olyan lesz mint egy energiabomba - meséli anya és hirtelen minden szem rám szegeződik. Pláne az is megüti a fülem ahogy Liam halkan horkant egyet. Most utálom anyát. Liam szerint így is dagadt vagyok, és most azt is megtudta, hogy reggelire csokis palacsintát szoktam zabálni. Csodás. - Tudjátok, reggelente fontos az energia.
- Ámen! - bólint vigyorogva Adam és máris nyúl a tányérért, hogy tudjon leemelni róla egy palacsintát. Anya a levegőben dob felé egy csókot, de a férfi éppen, hogy csak felnéz, majd rögtön a palacsintájával van elfoglalva. Mint egy kisgyerek. Anya leül Adam mellé, majd a két srácot néz.
Harry vállat von végül ő is a tányérért nyúl, majd szinte mindenből tesz rá végül pedig lakmározni kezd. Annyira jóízűen eszik mellettem, hogy attól kezdek el félni, hogy kicsordul a nyálam. Amilyen gyorsan csak tudok újra az almámra kezdek el koncentrálni. Apró gerezdekre vágom és próbálom kiverni a fejemből Harry, anya és Adam jóízű csámcsogását. Nem eshetek kísértésbe.
- Ez egészségtelen - köszörüli meg a torkát Liam, és esküszöm most örülök, hogy megszólalt. - A reggeli a nap legfontosabb étkezése, szóval nem édességet kellene ennünk hanem valami egészségeset. - ebben igaza van. Nocsak, úgy látszik, hogy mégsem olyan alul iskolázott mint amit én képzeltem. Ez érdekes. De attól még, hogy tud egy fontos dolgot nem azt jelenti, hogy okos. Biztos látta a tévében mikor erről beszéltek, és most volt alkalma felhasználni az infót.
- Hm, lehet igazad van - ért vele egyet anya, de a szája sarkában ott bujkál egy apró mosoly. Liam büszkén kihúzza magát amiért valami okosat mondott és szerintem titkon azt várja, hogy még többen dicsérjék meg. Talán tapsot érdemelne. - Viszont néhány alkalommal megengedhetjük magunknak a bűnözést. - kacsint rá anya, Liam pedig mérgesen összeráncolja a homlokát.
Szerintem arra számított, hogy anya egyetért vele és elpakolja a palacsintát, vagy valamit. Mérgesen feljebb ül a székén, majd egyenesen anyám felé fordul. Juj, de bírnám ha most összevesznének. Akkor anya végre rájönne, hogy Liam és Harry nem bírják Őt. Sajnos eddig abban a hitben él, hogy a két srác imádja őt.
- Igen megengedhetjük magunknak, aztán majd harminc éves korunkba fogunk csodálkozni azon, hogy vajon mitől vagyunk cukorbetegek. - mondja komoran  Liam. A helységben néma csend áll be. És még én is meglepődök. Liam ezt a dolgot tényleg ennyire komolyan veszi? Mi van már, soha nem evett csokit mert fél a cukorbetegségtől? Ha mindenki így gondolkozna mint Ő akkor a csoki gyárak csődbe mennének, mert senki nem merne enni édességet. - Bocsánat, hogy én nem szeretnék tizennyolc évesen úgy kinézni mint egy bálna - és azzal egyenesen rám néz, majd egy gúnyos mosoly terül szét az arcán. Csak ezt ne! Könyörgöm fogja be. Valaki terelje el a témát, vagy valami. - Legalább most már értem, hogy egyesek miért néznek ki úgy ahogy. - egyenesen a szemembe néz. Senkinek nem esik le, hogy rólam beszél. Én vagyok az akit kövérnek talál. És mégsem véd meg senki nem.
- Fiam, ez csak egy palacsinta. - szólal meg Adam. Liam nem válaszol semmit. Még mindig néz és élvezi, hogy bár melyik percben elbőghetem magam. Nem fogok előtte sírni. Akár mennyire is fáj,de nem fogok! Nem érdemli meg, hogy miatta sírjak.
A kezemben tartott kést szó szerint lecsapom az asztalra majd amilyen gyorsan csak tudok felpattanok.
- Hova mész Theo? Hiszen még nem is ettél! - szól rám anya, de nem érdekel.
- Nem vagyok éhes. - nyögöm ki nehezen a szavakat, de a korgó hasam nem ezen a véleményen van. Szinte kirohanok a konyhából, majd a szobám helyett a bejárati ajtót veszem célba. Amilyen gyorsan csak tudok kirohanok a házból és amikor már az üres úton vagyok, felzokogok. Örülök neki, hogy senki nem lát, mivel gyűlölöm ha valaki sírni lát. Ráadásul most egy akkora köcsög miatt bőgök mint Liam. Komolyan mit ártottam neki, hogy így beszél rólam? És mi van akkor ha tényleg igaza van. A múltkor Chanel is terhesnek hitt, mivel még szerinte is dagadt vagyok. Mindenki szerint az vagyok, csak én nem ismertem be magamnak eddig. Változtatnom kell magamon és kész.
Kezeimmel megtörlöm a könnyes szemeimet és nem figyelek rá, hogy az úton állok. Épp azon vagyok, hogy megforduljak és vissza menjek a járdára, mikor egy hangos ordításra leszek figyelmes.
Hirtelen felkapom a fejem és egy deszkázó sráccal találom szembe magam.
- El az útból, kislány! - ordít rám torkaszakadtából, mire én arcom elé kapom a kezem és úgy várom azt, hogy nekem ütközzön...

12

#LIAM

- Amint lesz időm hívok majd egy szakmunkást, aki falaz ide egy új falat - apa a szobám közepén áll miközben hümmögve vizslatja a hatalmas falon lévő lyukat, ami pontosan az ágyam felett van.  Kisebb rohamot kapok az apám szavaitól, amitől elméletileg meg kellett volna nyugodnom. Ilyen helyzetben én nem tudok megnyugodni! Egy lyuk van a falamon, aminek a másik oldalán Theo szobája található. Ez így olyan mintha egy szobába kellene vele lennem. Én pedig a világon a legmesszebb szeretnék tőle lenni. Nem elég, hogy elköltözünk a város szélére ami szinte úgy néz ki mint egy síri puszta, de még osztoznom kell egy lánnyal is. Komolyan mit vétettem, hogy ennyire utálnak engem az égiek? Ennek mind Harry az oka! Ha Ő nem foglalta volna le magának rögtön az első szabad szobát, akkor most Ő lehetne a helyemen és neki kellene lennie Theoval egy légtérben. Annyi menő csaj él a városban, akkor apámnak miért pont egy olyan nő kellett akinek a lányát a legjobban utálom? Más csajjal szívesen elviselném ha egy ekkora lyuk lenne a falon. Még élvezném is ugyanis simán tudnám kukkolni. Na, de Theo. Köszi szépen, nem akarom őt látni akkor is mikor nem is kellene. - Addig pedig...- esküszöm, apa úgy néz ki mint aki élvezi a helyzetet. És még mosolyog is! Komolyan ennyire nevetséges ez az egész? Hát szerintem nagyon nem. Ez még a legrosszabb rémálmomnál is rosszabb.
Alig egy hónapja még normális életem volt. Éltem a jól kis megszokott klassz életemet, ami határozottan Theo mentes volt. És most milyen az életem? Egy rakás szar, és még akkor szépen fogalmaztam. Valaki ébresszen fel és vigyen vissza a régi életemben, ahol csakis magammal és a csajokkal kellett foglalkoznom. De ilyen helyzetben, hogy foglalkozzak magammal? Ez a költözködés máris katasztrófa lett. Fel tudjátok fogni azt, hogy ma még meg sem néztem magam egy tükörbe sem? És ami még ennél is szörnyűbb, apa reggel szó szerint kihúzott az ágyból, majd elkezdett velem üvöltözni, hogy mindig rám kell várni és, hogy mindig én vagyok az aki miatt elkésünk. Jó ezzel nem is lenne baj, mert igaza van. Azonban számomra mégis baj, mivel az apám soha nem szokott felébreszteni! Elfogadta azt, hogy utoljára kelek fel, majd készülök el. Viszont ma nem, ugyanis a költözködés fontosabb volt a számára, mint én. Basszus hajnali nyolc órakor kivert az ágyból, és ma hétvége van. Tudjátok mikor szokok én hétvégente kelni? Délután! És miután felébredtem, rendbe szedem magam és többé otthon sem látnak. És itt mégis hova menjek? A legközelebbi haverom egy órára lakik tőlem, és a legjobb szórakozóhely ahol a legszexibb csajok vannak, egy órára van innen. Hát mi ez?
Egy szó: Pokol! Ahol Theo Morris van ott csak pokol lehet, és én most oda kerültem. Hála a lökött apámnak. És még csak dél van.
- Addig pedig mi? - vonom fel a szemöldökeimet idegesen, miközben apa mosolyogva nézi a falamon tátongó hatalmas lyukat aminek túloldalán épp Anne próbálja megnyugtatni a dilis lányát. Emlékeztek mikor azt mondtam, hogy a csaj idegbeteg? Nos igazam volt. Amióta megtudta azt, hogy ez a lyuk a falon hosszú ideig marad még, idegrohamot kapott. Az összes cuccos dobozába belé rúgott, majd tüntetőleg a szobája közepére ült és felhúzta az orrát. Komolyan kezdek attól félni, hogy valamelyik pillanatban szétrobban a feje az idegtől.
- Addig pedig összebarátkoztok Theoval! - ütögeti meg a vállam apa, mire a torkomba egy kisebb gombóc nő. Még, hogy én barátkozzak össze egy dilissel? Ki van csukva! Előbb vagy utóbb, - szerintem előbb, - valamelyikőnk a temetőben kötne ki. Egy másodpercig sem bírjuk ki egymás mellett. Akkor mégis, hogy lehetnénk mi barátok? Megmondom...sehogy!
- Igen, hisz mostantól úgyis testvérek lesztek, ha azt vesszük - száll be a beszélgetésbe Anne is, majd egy puszit nyom a lány homlokára és végül egy ügyes mozdulattal átmászik a falon lévő lyukon. Bele karol apámba és úgy hagyják el a szobámat, vagy inkább szobánkat.
Ugye az utolsó mondatot Anne nem gondolta komolyan? Ezt nem lehet úgy venni, hogy mi testvérek vagyunk. Még csak mostohák se. Inkább felcsapok hajléktalannak minthogy Theot kelljen húgomnak szólítanom. Meg amúgy is ha apa más nővel jött volna össze akinek lett volna egy dögös lánya, akkor azzal tuti kikezdtem volna, szóval arra sem gondolhattam volna testvérem gyanánt. Persze dugtam volna a húgommal. Röhej az egész. Anne végre beláthatná, hogy soha nem fog tudni a két családból egy családot csinálni. Ahhoz túlságosan utáljuk egymást.
- Ugye tudod, hogy soha a büdös életben nem fogok rád úgy tekinteni mint a húgomra? - kulcsolom össze a kezeimet a mellkasom előtt majd bunkón fordulok a lyuk felé amelynek túloldalán Theo áll aki épp olyan undorral néz vissza rám mint én rá. - Nekem csak egy öcsém van Harold, és ez így is marad. Nem vagyok én egy szeretetszolgálat, hogy még rád is vigyázzak. Szóval felejtsd el ezt a testvér dolgot. -  remélem, hogy az összes szavam eljut a tyúk kis eszébe ugyanis mindent komolyan gondoltam. Elég nekem Harryre vigyáznom és támogatnom, mellette pedig nem is lenne energiám, hogy még egy sérülttel foglalkozzak. Már pedig Theo sérült, még pedig agyilag. Harryn még lehet segíteni ugyanis a kezelő orvosa szerint az évek során sikerül feldolgozni anya halálát és akkor nem lesz már ennyire törékeny a szíve. Na, de Theo? Neki mit mondhatott a doki? Szerintem rajta még egy diliház sem segíteni mivel egy reménytelen eset.
- A franc akar lenni a Te testvéred! Inkább szólítanák bátyámnak egy gorillát, mint téged. - húzza fel az orrát flegmán. Röhejesen néz ki. Annyira fel akarta húzni az orrát, hogy most úgy néz ki mint akinek be van állva a nyaka.
- Te most engem egy gorillához hasonlítottál? - esik le a tantusz és megint elönt a méreg. Ez a kis liba engem ne hasonlítson egy állathoz! Jól nézek ki és senki nem tud engem leutánozni. Tudtam, hogy mindig is irigykedett rám mivel én sokkal menőbb vagyok mint Ő. Szegénynek még a neve is béna, akkor mégis, hogyan lehetne az élete király? Sehogy. - Nézz már rám, én jól nézek ki! A gorillák pedig ocsmányak. Inkább hozzád tudnám hasonlítani. - felnevetek a menő beszólásomon, de Theo gúnyos horkantása elnyomja az én nevetésemet. Vagyis inkább én hagyom abba a nevetést, mivel ő most engem gúnyosnak talált és ezért horkantott. Ő belőlem gúnyt űz a gondolataiban?
- Ó, bocsi igazad van - legyint egyet a kezével, majd a másik szabad kezével hátra dobja a hosszú barna haját. Ha most ezt azért csinálta, hogy olvadozzak Tőle, akkor sajnos nem sikerült a terve. Kicsit sem gondolom nála dögösnek ezt a hajdobálós izét. - Mekkora egy hülye voltam, hogy szegény ártatlan gorillát hozzád mertem hasonlítani, mikor köztudott tény, hogy Ők sokkal intelligensebbek mint egy átlag ember. Hogy viseled azt a tényt, hogy még egy gorilla is okosabb Tőled? - össze ráncolom a homlokomat és ökölbe szorulnak a kezeim.
Lány létére, hogyan lehet ilyen kemény és talpraesett? Nem csoda, hogy a fiú osztálytársai félnek Tőle. Tavaly felröppentek a hírek, miszerint egyik tesi órán megverte a kicsit sötétebb bőrű fiút. Rasszizmus vádjával simán ki lehetett volna őt csapnia a suliból, de az igazgató mégis felmentette őt mivel állítólag, csak birkóztak. Persze, azért rohant óra után Dean sírva ki a teremből. Theo bántalmazta Őt és megverte lány létére! És én mégse félek tőle. Pedig már nekem is nekem ugrott, - lásd a kórházban. Hiába volt ételmérgezésem, meg tudtam védeni magam. Merem azt mondani, hogy van benne akkora erő mint bennem.
- Hogy viseled azt a tényt, hogy szerintem egy marslakó vagy? - kapom fel a vizet és megindulok a fal felé, hogy tudjak ránézni. Azonban Ő szó szerint röhögőgörcsöt kap. Ez hülye. Komolyan már nem tudok rá mit mondani. Mindig meg tud valamivel lepni és nem a jó értelembe.
- Most aztán nagyon megsértettél ám - nevet jóízűen miközben a szemeit törölgeti óvatosan. Soha nem ütök meg egy lány, de Theo már nagyon az agyamra megy! És ezt most nem viccből mondom. Idegesítő, hogy mindig vissza tud vágni. Sírnia kellene azon ahogy megalázom! Nem pedig nevetni és vissza szólnia. - Egy seggfej vagy Liam! - közli velem a tényt amit fel sem fogok.
- Egy seggfej akiért mindenki oda van - kacsintok rá pimaszul egy diadalittas mosoly kíséretében. Erre már nem tud mit mondani. Hisz az én magánéletem sokkal izgisebb mint az övé. Nekem már egy csomó barátnőm volt, azonban szerintem Ő még mindig szűz. - Apropó, most, hogy szinte veled kell egy levegőt szívnom egészen addig míg apa meg nem oldja ezt a problémát, szabályok lépnek érvénybe. - köszörülöm meg a torkom és erre ő is a falhoz sétál, gondolom kíváncsiságból. - Férfi vagyok ami azt jelenti, hogy magánterületre van szükségem! - felkuncog mire én furán nézek rá.
- Akarod mondani egy kisfiú vagy, aki már tud maga pisilni. - javít ki vihogva.
- Nem vagy vicces - grimaszolok, majd tovább folytatom. - Szóval, nem ér átbámulni, ugyanis észre fogom venni ha kukkolsz!
- Ki kíváncsi a csontos testedre. Ha lenne rajtad izom és kocka hasad lenne akkor félhetnél tőle, hogy kukkolni foglak, de így nincs okod pánikra ugyanis ha mackóra van szükségem ott a plüssöm. - aucs ez most fájt. Mi van akkor ha egy kicsit mackó alkat vagyok? A csajoknak bejön! Nem fogom éheztetni magam, meg edzőtermekben izzadni csak azért, hogy legyen pár kocka a hasamon. Meg amúgy is ha jobban megnézzük fel fog tűnni pár apró kocka a hasamon. Jó testem van!
- A legfontosabb szabály pedig az, hogy mindig viselj ruhát! - mondom komoran mire Ő értetlenül pislog felém. - Tudom milyenek vagytok Ti lányok. Elfelejtitek és simán ledobjátok magatokról a ruhát. Én pedig nem vagyok kíváncsi a Te meztelen testedre. Szóval nincs nudizás amíg ez a lyuk a falon tátong. - főnöknek érzem magam. Jó parancsolgatni. - Értve vagyok Tea? - vonom kérdőre.
- Most én jövök Bájgúnár - teszi derekára a kezeit fontoskodóan. - Nem hozhatsz fel csajokat a szobádba, ugyanis nem vagyok arra kíváncsi ahogy elélvez és a nevedet kiabálja. Ha mégis megszeged, esküszöm a kurvádat a hajánál fogva fogom kiráncigálni a szobádból. Nem futkározhatsz alsó nadrágba, ugyanis nem vagyok kíváncsi a testedre. Amikor a szobámba vagyok, kussolnod kell!  Értve vagyok Lili? - pislog rám aranyosan.
Nincsenek csajok? Theo Morris nekem nem fogja megszegni azt, hogy nem hozhatok be a szobámba lányokat. Úgysem fogom megállni hisz ez már a mindennapjaimhoz tartozik. Számomra olyan mint a drog. Képtelen vagyok vele leállni.  Kussolni? Én soha nem tudom befogni a számat.
- Nem hittem volna, hogy tudlak még ennél is jobban utálni. - mondom bosszúsan, majd felszegett fejjel hagyom el a szobámat és megyek át Harryhez.
Az öcsém már nagyban pakol ki én pedig megsemmisülten rogyok le az ágyára. Esküszöm mindenhol jó, csak ne kelljen Theoval egy légtérben lennem. Még a suliban is szívesebben lennék mint itt. Percről percre jobban utálom.
- Kipakoltál már? - fordul felém Harry érdeklődve miközben az egyik dobozból a kedvenc posztereit szedegeti ki. Poszterek! Ha találnék akkora képet ami simán eltakarná a falon lévő lyukat akkor nem kellene állandóan Theot néznem. Egyedül lehetnék a saját szobámban. Egy zseni vagyok.
- Figyi Hazza, kellenek neked azok a poszterek? - mutatok a dobozban lévő papírokra, majd kiskutyaszemeket meresztek az öcsémre. Azonban Ő gyanakodva méreget.
- Mit akarsz velük? - kérdezi kíváncsian.
- El akarok velük takarni egy ufót. - adok választ a kérdésére. Nem állja meg, hogy ne nevesse el magát. Tudja, hogy kiről beszélek. Mindenki tudja, hogy utálom Theot, csak apa és Anne nem. Nem értem, hogy hogyan nem tűnik fel nekik egy ilyen egyértelmű dolog.
- Remélem tudod, hogy a poszterek csak a lyukat fogják eltakarni, és nem a hangokat.
- Számomra már az is áldás ha nem kell Teát néznem. - mondom, miközben Ő elém nyomja a dobozt. Nem érdekel, hogy milyen poszterek vannak benne ugyanis az összesnek a hasznát fogom venni. A lényeg az, hogy sok legyen és jól takarjon. A hangokkal pedig majd csinálni fogok valamit. Maximum állandóan szólni fog a zene, még éjjel is. Nem fogom engedni, hogy Theo Morris megkeserítse az életemet. Előbb fogom én Őt az őrületbe kergetni...

11

Helló Mindenki. Az van h mostantól minden nap fognak érkezni a részek. Pontosan tíz fejezet van még hátra és szeretném ha hamar vége lenne ennek a dolognak, amit mindenki csak fanfictionnak nevez. Remélem örültök :)

#THEO

Jelen pillanatban utálom az életemet. Pontosabban azóta utálom mikor anya bejelentette, hogy összeköltözik azzal a drága orvos szerelmével. Ezzel még nem is lenne akkora baj, ugyanis így anya nem velem foglalkozik állandóan. Az összes figyelmét leköti Adam, én pedig szépen háttérbe szorulok. Az első pár napban tényleg nem zavart, hogy szinte mindig a telefonon lógott, de most már ott tartok, hogy már attól is frászt kapok ha meghallom csörögni a telefont, ugyanis tudom, hogy akkor anya órák hosszára megszűnik létezni. Komolyan úgy viselkedik mint egy tini mikor először szerelmes. Könyörgöm mit kell minden nap randira menniük a műszakuk után? Nem unják meg egymás társaságát? Én tuti, hogy megunnám a pasimat ha naponta látnám. Szerencsére nekem ilyen problémám nincs, ugyanis az aki járni szeretne velem több ezer kilométerre él Tőlem, a városomban élő fiúk pedig nagyon nem jönnek be a számomra, szóval egyikükkel sem jönnék össze.
Őszintén megmondva Adammel nincs is sok problémám. Tényleg próbál a kedvemre tenni és látszik rajta, hogy azt szeretné ha elfogadnám a kapcsolatát az anyámmal. Ami természetesen képtelenség. Ugyanis én nem fogok egy olyan férfi vállára borulni, akinek a másik szabad vállán Liam Payne feje pihen.Megjegyzem, Adam ölelés mániás. Talán ha egy szingli, egyedülálló férfi lenne, rábólintanék arra, hogy csapja az anyámnak a szelet. De így, hogy a fia pont Liam, soha nem fogok bele nyugodni a kapcsolatukba. Örültem neki, hogy Liamet eddig csak a suliban kellett elszívelnem. Erre most szinte minden harmadik este vele vacsorázok és ma estétől hivatalosan is egy házban fogunk élni.
Felfogjátok Ti ezt? Én és Liam Payne egy háztartásban. Együtt fogunk reggelizni, ebédelni, meg vacsorázni. Utána kell használnom a fürdőszobát. Azt a fürdőszobát kell nekem is használnom amit Ő használt. Undorító. Egy kanapén fog kellenem vele ülni. Akár hova fogok menni a házban mindenhova belé fogok ütközni. Na, nem! Inkább egész nap a szobámba fogok rohadni és csak akkor fogom elhagyni mikor nagyon muszáj lesz.
És ha ez még mind nem lenne elég, külön házat vettek. Anya eladta, vagyis kiadta, a mi házunkat, Adam pedig eladta a magukét, majd együtt vettek egy újat valahol a város szélén. Mikor azt mondom, hogy a város szélén akkor azt képzeljétek el, hogy szinte a hely el van zárva a civilizációtól. Gyalog el sem lehet onnan indulni mivel még normális út sincs, vagy pedig ha mégis ráveszed magad, hogy elsétálsz a boltba, akkor fél óra még megérkezel a legközelebbi bolthoz. A sulim negyven percre lesz a házunktól!
Persze nem lehet egy szavam se ugyanis anya át akart íratni egy közelebbi iskolába, de én nem engedtem. A barátaimmal így sem fogok tudni találkozni a sulin kívül mivel tuti, hogy nem fognak eljönni meglátogatni az új házhoz. Ezért, hogyha sulit választottam volna, akkor a barátaimat is elveszítettem volna. Azt pedig nem akarom mivel eléggé nehezen barátkozó fajta vagyok.
Hiába maradt meg a régi sulim, ha a házat amit még apa építtetett elveszítettem. És még csak harcolni sem tudtam érte mert még gyerek vagyok. Bele kellene törődnöm, hogy apát napról napra jobban veszítem el. Végül tényleg már csak pár apró emlékem marad tőle. De ha haza jönne, akkor merem azt mondani, hogy anya egy csapásra kiszeretne Adamből. Csak a gond az, hogy apa nem úgy néz ki mint aki nagyon haza akarna jönni a közeljövőben.
Ez után a gondolatom után egy hatalmasat rúgok az előttem álló dobozba, de rögtön meg is rémülök és guggolok le majd nyitom szét, hogy megnézzem mi volt benne. Szerencsére csak a ruháim amiknek semmi bajuk nem lett a rúgásom hatására.
Legszívesebben törnék zúznék, de nem tudok ugyanis a házban már csak megpakolt dobozok találhatóak. Akár hova nézek csak ürességet látok, miközben anya fel- alá járkálva csomagol és közben dúdolgat magában. Legalább ne mutatná ki ennyire feltűnően, hogy mennyire örül ennek a költözésnek.
- Mindent összepakoltál? - anya lassan sétál a szobám közepére ahol én jelenleg ülök a hatalmas dobozok között. Már vagy fél órája ugyan ebben a pózban vagyok és az üres helységet bámulom ahol felnőttem. Minden emlékem ehhez a házhoz fűz és most meg akarnak tőle fosztani. - Mindjárt itt lesznek a költöztető kocsik, szóval jó lenne ha addigra az egész ház üres lenne. - teszi hozzá miközben úgy néz le rám. Nem vagyok hajlandó ránézni, ugyanis most nagyon, de nagyon haragszom rá. Először összejön Liam apjával, majd bejelentik, hogy összeköltöznek. Ezek után mit terveznek? Közös gyereket? Esetleg esküvőt? A francokat azt!
Az összeköltözés után a hatalmas veszekedésnek kellene következnie aminek a vége szakítás lenne. Ez Harold terve, - aki ahhoz képest, hogy Liam öccse eléggé normális. Igaz egy bőgőmasina aki minden szaron elbőgi magát, majd Liam vállán sírja, de Ő legalább nem olyan idióta mint a bátyja mivel neki vannak érzései.
- Ha rajtam múlna ez a ház soha nem lenne üres. - jegyzem meg félvállon és az előttem álló dobozt lecsukom. Azt sem értem, hogy miért kell minden holmimat elvinnem. A fele cuccomnak már úgy sem veszem hasznát. És lehetséges, hogy az új házban nem lesz akkora szobám, hogy az összes dolgom elférjen.
- Ezt már egy csomószor megbeszéltük Theo - mondja anya azzal a szigorú hangjával. Nem szereti mikor kifejtem a nemtetszésemet ezzel a dologgal kapcsolatban. Van olyan agyatlan, hogy azt hiszi, hogy örülök ennek a költözködésnek. Könyörgöm Ő még azt sem veszi észre, hogy Liammel képesek lennénk megölni egymást. - Szeretem Adamet és Ő is engem. Pontosan ezért döntöttünk úgy, hogy a kapcsolatunkat feljebb emeljük egy szinttel. - mindig is mondtam, hogy túl sok sorozatot néz, ezért sokszor egy szappanoperába képzeli magát, mint most. Egy kapcsolatban mit lehet feljebb emeli? És milyen szintekről beszél? Egyszerűen csak járnak Adammel! Más ember is jár valakivel mégsem költöznek össze pár hét után.
- Apát is szeretted elméletileg - állok fel és rögtön vele leszek egy magasságban. Pontosan a szeme közé nézek és előveszem a legmérgesebb pillantásomat. Anya, apa hallatán megremeg és inkább elkezd a szobámba nézelődni. - És mégis elváltál Tőle, pedig dúlt köztetek a szerelem. Most pedig még a közös házatokat is eladtad amit együtt építettek fel, és ahol egy csomó boldog közös pillanatot éltetek meg. - ha most kiakad az csak azért lesz mert igazam van. És tudom, hogy igazam van. Merem azt mondani, hogy titkon még mindig nagyon is szereti őt. De ha ez tényleg igaz akkor mit akar Adamtól. Nem értem a saját anyámat. Valakibe nem szerethet bele ilyen hamar. Szerelem első látásra nincs!
- Az apád inkább Alaszkát választotta a családja helyett! Itt hagyott minket és kicsit sem érdekelte, hogy mi lesz velünk. Felfogod Te azt a tényt, hogy nem kellettél neki, mivel fontosabb volt számára az utazgatás mint a saját lánya ?! - ahogy beszél, úgy pirul ki az arca. Rezzenéstelen arccal tűröm. Tudom, hogy az apám egy szemétláda disznó amiért csak úgy lelépett, de ha választanom kéne közte és Adam között egyértelműen az apámat választanám. - Szerinted akkor ezek után is még mindig Őt kellene szeretnem, és nem nem Adamet? - fonja össze a kezeit a mellei előtt. Tudom, hogy mit vár. Azt akarja, hogy a drága sebész dokit az egekbe dicsérjem. Tévednie kell.
- Határozottan igen! Apát kellene szeretned és nem ezt a...- nem tudom befejezni a mondatom, ugyanis a ház előtt pont abban a pillanatban állnak meg a költöztető autók, anya pedig rögtön rohan, hogy tudja fogadni őket.
A házban pedig kitör a káosz. Pár perc alatt az összes doboz eltűnik, majd mikor már csak az üres falak vannak és még utoljára körbe akarok nézni, anya karon ragad és benyom az autóba. Szóval akkor ennyi volt. Soha többet nem jöhetek ide vissza. És ez mind egy férfi miatt, aki fontosabb lett az anyámnak mint én. Várom azt a pillanatot, mikor anya megállítja az autót és kijelenti, hogy meggondolta magát és, hogy szerinte is túlhamarkodottan döntött. De ez a pillanat sajnos nem jön el.
Magunk után hagyjuk a belvárost, majd a külváros következik. A házak ritkulni kezdenek és az autók is eltűnnek az utakról. Határozottan csendesebb környék mint az ahol eddig laktunk. Azonban én imádom a pörgést. Szeretem mikor zajlik körülöttem az élet.
Anyával az egész úton nem beszélek. Csak akkor tudatosul bennem, hogy hol is vagyok mikor az autó hirtelen megáll. Félek kinézni az ablakon, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy anya rögtön kiugrik az autóból majd Adam karjaiba ugrik. Az új házunk kétszer nagyobb mint a régi volt. Ráadásul most már lett egy kertünk is amire ráférne egy kis fűnyírás is. Összesen hat szomszédunk van és szinte mindnek akkora háza van mint egy kastély így a miénk szinte elveszik mellettük. Kicsit sem tetszik ez a környék. Olyan mintha vissza csöppentem volna a múlt századba.
- Na, hogy tetszik? - nyitja ki anya az ajtót és addig nem mozdul még nem szállok ki. Nincs más választásom. Kelletlenül, de nagyon nehezen kiszállok az autóból, majd mielőtt jobban körülnéznék a fejemre húzom a kapucnimat. Itt még a levegő is tisztább. Haza akarok menni, oda ahol eddig éltem.
- Borzalmas. - mondom bunkón és össze kulcsolom a kezeimet. Elfordítom a fejem, hogy ne kelljen anyát néznem, mikor észre veszem Liamet és Harryt. Mind a ketten pontosan úgy néznek ki mint én. Az apjuk autója mellett állnak bunkón. Legalább valami közös van bennünk. Talán túl sokáig bámulhattam őket, mivel hirtelen Liam rám kapja a tekintetét és küld felém egy grimaszt. Erre rögtön bemutatok neki. Milyen jó, hogy most még pár méterre állunk egymástól, de már így is képesek vagyunk egymást szekálni.
- Srácok, nem lenne ideje szobát választanotok? - kérdezi jókedvűen Adam. Rögtön vérszemet kapok. Nekem kell a házban a legjobb szoba. Vagyis az ami a legmesszebb található Liamtől.
Gondolkodás nélkül futásnak eredek, de ezt mikor Harry meglássa Ő is rohanásba kezd ami nem jó rám nézve, ugyanis Ő sokkal közelebb állt a bejárati ajtóhoz, szóval jóval előttem jár már. Liam kapcsol utoljára, de nem örülhetek neki mivel hozzá képest lassúnak bizonyulok. Nem ér ugyanis neki sokkal hosszabbak a lábai így hamar utolér.
Harry az aki először belép a házba majd rohan az emeletre, miközben én és Liam fej-fej mellett haladunk. Párszor neki megyek, hogy tudjam eldönteni, de erre Ő rögtön vissza vág és megpróbál elakasztani. Mint két kisgyerek esküszöm. Én hangosan káromkodok, Ő pedig kicsi sem kedvesen szól vissza. Egyikünk sem engedi leelőzni a másikat. Engem egy Payne tuti nem fog leelőzni. Enyém lesz a legjobb szoba, nem pedig ezeké a csótányoké.
Aha, persze ezt én így gondoltam egészen az emeletre vezető lépcsőkig amit nem úgy terveztek, hogy egyszerre egymás mellett fel tud menni két személy. Na már most mivel Liammel egy szinten futottunk ezért a lépcsőkre is egyszerre érkeztünk meg, de megakadtunk. Se Ő, se én nem akartunk engedni, Harry pedig már javában az emeleten volt és a szobákat nézegette.
- Én lány vagyok, szóval illő lenne felengedned. - jegyzem meg és próbálok egyet lépni, de a karomnál fogva visszahúz.
- Ha igazi lány lennél akkor nem veszekednél egy ilyen kis semmiségen. Ez csak egy szoba. - válaszolja Liam, mire én elgondolkodom. Talán tényleg igaza van. Képes vagyok széttörni magam egy vacak szoba miatt? Hirtelen egy lökést érzek és a falhoz lapítva találom magam, miközben Liam röhögve rohan a lépcsőn. - Ha egy igazi lány lettél volna akkor harcoltál volna azért amit akarsz. - nevet ki jóízűen. Gondolkodás nélkül vetem rá magam, de pechemre csak a lábát érem el, viszont akkorát rántok rajta, hogy Ő szó szerint fejjel esik előre. De nem lesz semmi baja mert a padlón landol. Viszont én jól járok mert utolérem és egy kecses mozdulattal kerülöm ki.
- Ezek szerint tényleg igazi lány vagyok, ugyanis épségben felértem. Te pedig egy puhapöcs vagy akit simán elintéz egy lány. - hajolok le majd paskolom meg a feje búbját és nyitok be az első szobába amiről azt gondolom, hogy eléggé messze van az összes többi szobától. Balszerencsémre Harry az ágyon ül és épp azt teszteli, hogy milyen puha.
- Ez a szoba már foglalt - mondja vigyorogva majd feláll. - Viszont a két szemközti helység még szabad. - bök a szobájában lévő két ajtóra. Remek. Nem akartam Liammel szomszédban lenni, erre Harry szépen elintézte.
- Csak, hogy tudd Bongyor, ennek a húzásodnak még szaga lesz. - fenyegetem meg és a hatás kedvéért mikor kilépek a szobájából még az ajtót is becsapom magam után.
Mérgesen nyitok be a szobába, majd az első dolog amit először meglátok az az erkély. Utálom az ilyen túlficomázott dolgokat. Egy mély sóhaj hagyja el a számat és sétálok lassan az ablak elé. Gyűlölöm az erkélyeket és most Harrynek hála egy ilyen szobába kell élnem. Megcsóválom a fejem és hátat fordítok az ablaknak, majd szép lassan a szoba közepére sétálok, hogy tudjak körül nézni.
A világos falra nézek, és rögtön meglátom Liam flegma arcát aki érdeklődve bámul vissza rám. Mi a franc? Amilyen gyorsan csak tudok a falhoz rohanok, majd hozzá akarok nyúlni, de ott nincs semmi. A falon egy hatalmas lyuk tátong. De akkora, hogy simán egy ember átfér rajta. És a fal túloldalán Liam szobája van. Na nem...
- ANYAAAAAA!!! - üvöltöm el magam sokkos állapotban.
- APAAAA!!! - ordít fel Liam is velem egy időben miközben összefonja a kezeit a mellkasa előtt és undorodva néz át a falon lévő lyukon...