Ésssss meg is érkeztem a friss résszel :D Van egy olyan érzésem, hogy tuti nem erre számítottatok :D remélem azért tetszik és komiztok ;)
Sajnáltam Theot mikor az anyja elmondta neki, hogy nem lesz otthon Szenteste. Majdnem sírógörcsöt kapott mikor Anne közölte vele a fájó hírt. Ráadásul azóta sem tette túl rajta magát, pedig ez már majdnem egy hete volt. Még apa és Harry is próbálta Őt megvigasztalni, hogy így szép karácsonya lesz. De hajthatlan volt. Akár mennyire is próbál keménynek tűnni belülről neki is csak szíve van. Esküszöm még én is megróbáltam volna megvigasztalni, de akkor oda lett volna minden. Nem tudhatja meg, hogy titkon nagyon is fontos a számomra. Mert az, és úgy döntöttem, hogy az ünnepek alatt nem fogom piszkálni. Nehéz lesz neki beletörődnie, hogy az anyja nincs vele. Ez az első karácsonyuk mikor külön vannak. Érthető, hogy szomorú.
Úgy ahogy nekünk is az elsó karácsonyunk, mikor apa nem terít plusz egy tányért. Ugyanis tavaly volt az első karácsonyunk mikor anya már halott vola, apa pedig a tiszteletére tett még egy tányért vacsorakor és így emlékeztünk meg rá, meg Harrynek olyan volt mintha anya is velünk enne. Viszont idén nem úgy lesz, mivel apa tovább lépett. Harrynek tuti, hogy rossz érzés lesz. Se a régi ház amiben anya lakott, se plusz tányért, csak a puszta emlékek.
És most még én sem tudok segíteni Neki, mivel egyszerűen nem hajlandó velem beszélni mióta Pam közölte vele, hogy Ő csak barátként tekint rá, mivel igazából más fiúba szerettem. Haroldnak rögtön leesett, hogy az a srác akibe Pam szerelmes, én vagyok. Szent meggyőződése, hogy én is pontosan így érzek a lány iránt. Pedig ez hazugság, mivel az ominózus eset óta, - vagyis mikor nekem ugrott és elkezdett csókolgatni, majd közölte velem, hogy tetszem neki, - messziről kerülöm Őt.
Azonban lehet Pamet ki tudom kerülni, viszont a bátyjáról ez nem mondható el. Aznap a randijukat Theoval nem tettem tönkre, ugyanis azóta is ugyan úgy találkozgatnak. Valami történt kettejük között, mivel mikor elbúcsúznak megölelik egymást és Ashton egy puszival köszön el végre. Ez miatt pedig megint csak nem tudok normálisan, - kedvesen meg pláne nem, - viselkedni Theoval. Próbáltam Őt megvédeni Ashtontól, de egyszerűen nem hallgat rám. Akkor pedig nincs miről beszélnünk. Neki a bájgúnár kell hát tessék. De akkor ne bőgje el magát megint, hogy fáj neki az amit vele csinálok.
- Lássuk csak...soha nem akarok Veled beszélni. - válaszolja Harry majd felhúzza az orrát és sarkon fordul. Eszébe sincs megfogni egy dobozt amiben a karácsonyfa díszek vannak. Azt hiszi, hogy ezzel most engem bánt? Hát téved. Bocsánatot kértem már Tőle amiért átvertem és még csak nem is engedtem Pam közelébe.
- Hisz most is beszéltél - kuncogok fel, de rögtön abba is hagyom mert rettenetesen csúnyán rám néz. Néha szok csak rám így nézni, de olykor mindig eliedek mert tényleg félelmetes ez a nézése. - Mit vársz még Tőlem? Azt akarod, hogy téren állva könyörögje a bocsánatodért, amiért próbáltalak megvédeni Pamtől? - kérdezem mérgesen. Inkább meg kellene köszönnie, hogy nem engedtem meg azt, hogy egy ilyen ribanc lánnyal összejöjjön.
- Azt akarom, hogy ne csak mindig magaddal törődj. Te le sem szarod más érzéseit Liam. Úgy gázolsz át mindenki lelkén, hogy még csak fel sem tűnik - csattan fel, de olyan hangnemben ahogy még soha nem hallottam beszélni. Még meg is hökkenek a meglepettségtől. - Tudtad, hogy tetszik Pam, nagyon is tudtad. Mégsem engedtél kibontakozni nála, ugyanis ami lett volna esélyem Te elszúrtad. Lehet, hogyha elvittem volna moziba, akkor Te nem kellettél volna neki. De mi vagyok én ha a nagy Liam Payne feltűnik? Egy senki! Mindig az van amit Te akarsz és ez Pamnél is így volt. Rögtön az első percben ráhajtottál, pedig láttad rajtam, hogy hogyan nézek rá. - szégyenkezve hajtom le a fejem ugyanis igaza van.
Bevallom tényleg akkor ráhajtottam Pamre, de nem tudtam, hogy az öcsémnek is kell. Esküszöm ha tudtam volna, hogy Harrynek előbb megtetszett akkor nem flörtöltem volna a lánnyal. Eszembe sincs kisemmizni Haroldot. Inkább azon vagyok, hogy neki is olyan élete legyen mint nekem. De Ő ellök magától és nem akarja, hogy segítsek rajta.
- Sajnálom Harry. Azonban ezen kívül mást nem tudok mondani. Örök életben nem haragudhatsz rám öcsi. - tényleg sajnálom, de vannak fontosabb problémáim is mint az ő szerelmi élete. Pam döntött úgy, hogy nem ad neki esélyt erről pedig nem én tehetek mivel én közölte a lánnyal, hogy semmi esélye sincs nálam. Szóval Harrynek tiszta útja van. Az már egy másik dolog, hogy Pam kikosarazza őt.
- Én most sem haragszom rád, hisz karácsony van. Csak jobb lenne ha hanyagolnánk Pamet. - vonja meg a vállát mire én mosolyogva megveregetem a hátát. Szerintem maga sem tudja, hogy mi az igazi baja. Szerintem az is fáj neki, hogy ismét egy karácsony mikor nincs anya, ráadásul új házban ünneplünk egy új családdal. Ő pedig nem tudja feldolgozni, csak most a fájdalmát rám keni.
Jobb kedvem van, hogy Harry végre ismét normálisan beszél velem, de mikor megyünk vissza a garázsból a házba és meglátom Ashton a bejárati ajtóban, hirtelen megint ideges leszek. Megtorpanok, de sajnos még így is tisztán hallom Theo hangját.
- Komolyan ajándékot hoztál nekem? Ez nagyon aranyos Tőled. - látom ahogy az Ashtontól kapott ajándékát nézegeti és tetszik neki. Az csak egy rohadt ajándék., nem tudom, hogy mit kell tőle ennyire eldobni az eszét.
- Még szép, hisz megérdemled - válaszolja Ashton és azzal Theo derekára teszi a kezeit. A lány nem ellenkezik csak egyik lábáról a másikra áll és nem kerüli el a pillantásomat, hogy az alsó ajkát harapdálja. Annyira aranyos mikor ezt csinálja...akarom mondani béna és gyerekes. Theoba nincs semmi aranyos. Ha tényleg igaz ez amit állítasz, akkor miért állsz még mindig itt és sóvárogva nézed azt ahogy Ashton Irwinnel enyeleg, miközben saját magadat képzeled oda? Baszódj meg belső hang! Én nem nézek semmit sóvárogva. Csak egyszerűen nem akarok Irwinnel találkozni. - Mindent az én gyönyörűségemért. - durucsolja és megcsókolja Theot.
Belülről ordítok és legszívesebben agyonverném Ashtont amiért megcsókolta Theot. Az én Theómat aki hozzám tartozik! Szinte képzeletben hallom ahogy a szívem darabokra törik, azonban kívülről nem látszik rajtam a fájdalom. Már hozzá szoktam, hogy Theot soha nem kaphatom meg. De ebbe akkor sem tudok bele törődni, hogy pont Ashton Irwin az aki megkapta Őt.
Ökölbe szorulnak a kezeim és gondolkodás nélkül indulok meg a bejárati ajtó felé miközben Harry utánam lohol. Mikor mögéjük érek, direkt neki megyek a smacizó párnak, majd Theo megszeppenve néz rám. Egy gúnyos mosolyt villantok és már el is tűnök a szemük elől. Folytassák csak tovább.
Az ebédlőbe érve apa és Anne épp a karácsonyfát állítják fel, majd mikor kész lesz a nő máris rohan a táskájáért ugyanis percek múlva indulnia kell. Harry előszedi a díszeket, én pedig kényelmesen leülök a kanapéra és csak bunkón bámulok magam elé. Minden lányt megkaphatok, csak egyet nem!
A bejárati ajtó csapódik és pillanatok múlva Theo is megjelenik a helységben. Csak fél szemmel nézek rá, de így is látom, hogy az Ashtontól kapott csomag még mindig a kezében pihen kibontatlanul. Tuti, hogy én előttem fogja kinyitni majd kezdi el dícsérni Irwint, hogy milyen kis cuki ajándékkal lepte meg Őt.
- Már mész is? - kérdezi Theo az anyját aki addigra már a kabátját veszi, de mikor meglátja a lánya szomorú arcát rögtön abbahagyja az öltözködést és felé siet.
- Ne légy szomorú Theo. Hisz nem leszel egyedül karácsony este. - sajnos. Nem hiszem azt, hogy ma este fogok tudni egy asztalnál ülni velem. Ahhoz most túlságosan haragszom rá.
- Nem hát, hisz most már Te is a családhoz tartozol és nem is engedném meg, hogy ne ülj le közénk. - apa is egy áruló az már biztos. Theo nem tartozik a mi családunk közé. - Észre sem fogod venni, hogy nincs itt az anyád. - el ne bőgjem magam? Akkora szája van mindig akkor most mit hisztizik az anyja miatt?
- Hurrá. - mondja érzések nélkül és szótlanul nézi ahogy Anne melegen felöltözködik majd mindenkitől elköszön és elmegy otthonról, majd ezzel egy időben Theo is kimegy a helységből így én, apa és Harry maradunk az ebédlőben. Valahogy elment a kedvem a karácsonytól, hála Ashton Irwinnek. Vajon mióta járhatnak már Theoval? És, hogy lehet az, hogy eddig nem vettem észre?
- Fiam, mi ez a szomorú arc? - kérdezi kedvesen apa miközben megfogja a vállam. Hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok mivel annyira bele merültem a gondolataimba. Ha még apa is észre veszi rajtam, hogy mennyire szar kedvem van, akkor az már régen rossz. Pedig mostanában alig beszélgetünk. Komolyan ennyire látszik rajtam, hogy valami történt?
- Csak egyszerűen nem értem, hogy miért nyalod ennyire Theo seggét - vonom meg a vállam és erre még Harry is rám kapja a fejét. - Semmi közünk hozzá.
- Mert velünk él együtt és szeretem az anyját. - valahogy gondoltam, hogy apa megint ezt fogja mondani. Tiszta hülyeség ez az egész. Akkor sincs közünk hozzá. Miért nem ment el az anyjával dolgozni. Vagy miért nem megy át Ashtonékhoz, hisz hozzá már ígyis több köze van mint hozzánk.
- Az még nem azt jelenti, hogy a lányát is szeretned kell. Theo nem érdemli meg, hogy velünk vacsorázzon karácsonykor, hisz nem szeret minket. Akkor meg nincs helye az asztalnál sem a szeretet ünnepén. - én tényleg megpróbáltam kedves lenni Theohoz, de mindig kihozza belőlem a rosszat. Smároljon a pasijával.
- Nem fogom engedni, hogy egyedül legyen karácsony este! - mondja komoran apa.
- Hát pedig engedhetnéd. - mondja csendesen Harry. A kijelentésén még én is meglepődöm. Ő miért is utálja Theot? Nem tudom, valahogy erről lemaradtam.
- Mindenki utálja Őt itt, meg amúgy is inkább lenne a szomszédokkal mint velünk. - bárcsak tényleg elhúzna otthonról örökre. Nem sértődnék meg érte.
A lépcsők felől halk koppanás töri meg a csendet erre mindenki oda kapja a fejét és meglátjuk Theot. Az utolsó lépcsőfokon áll, miközben falfehér és látszik rajta, hogy totál zavarban van és kellemetlenül érzi magát a helyzetben. Vajon végig hallgathatta az egész kis mondandómat? Remélem, hogy igen! Abszolút nem érdekel ha megbántottam, hisz Őt sem érdekli.
- Bocsi a zavarásért, csak lent hagytam a telefonom - közli velünk a megjelenésének az okát, majd mikor megtalálja a kanapén a telefonját rögtön sarkon is fordul. - Eszemben sincs rontani itt a levegőt. - jegyzi meg és már el is tűnik az emeleten.
Apa csúnyán rám néz, amiből azt vonom le, hogy takarodjak a szeme elől. Most megint én vagyok a gonosz mert megsértettem Theot. És az, hogy Ő össze törte már megint a szívem, az senkit nem érdekel? Hát persze, hogy nem mivel én egy érzéketlen nőcsábász vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése