Hellóóóóóóóóóó!!!! Szóval unatkoztam és írtam és lett belőle egy fejezet xD viszont szomorúan láttam, hogy 1 személy leiratkozott a blogról :c hmm, talán sablonosnak ítélitek az első két fejezetet, de merem azt mondani, hogy ez után a rész után megváltozik a véleményetek :D a rész elolvasása után ne nagyon utáljátok Liamet :D gondoljatok arra h néha ilyen természet is kell xD... a kövi a hétvége folyamán érkezik szóval addig komizniiiii....
Felállok, Ő pedig nagy szemekkel és szinte undorodva mér végig. Még az előtt el kell mellőle mennem mielőtt kinyitja a száját. Ha Ő kinyitja a száját akkor abból szép szó nem jön ki, csak sértés. Vagyis hozzám nem tud normálisan beszélni, mindig csak megalázni tud. Na nem mintha én hagynám magam. Ha Ő gúnyolódik velem akkor én is simán vissza szólok neki. Engem kicsit sem zavar, hogy minek képzeli magát. A szemembe csak egy végzős aki ugyan oda jár suliba mint én. Nem tudom, hogy miért képzeli magát többnek. Nem sportol, nincs benne a suli zenekarába, nincsenek jó jegyei. Csak annyi az érdeme, hogy Ő az évfolyamában a leghelyesebb fiú, - amin én vitatkozhatnék, ugyanis szerintem Justin sokkal cukibb mivel kocka hasa van és van ajak piercingje is, Liam pedig...hát őt még nem láttam felső nélkül, vagyis egyszer, de akkor sem láttam a hasán kockákat. Mit bizonyít ez is? Hogy még edzeni is lusta. Évek óta nem tornázik tesi órán. Felmentése van mivel állítólag pár éve el volt törve az orra. Ha engem kérdezte ez hazugság. A szülei biztos nyaltak egy dokinak, hogy írjon valamilyen hamis diagnózist amivel felmenthetik a tesi óra alól. Így most még több ideje van csajozni. Amíg a társai keményen tesiznek, addig Ő a lelátón ül egy csapat lány társaságában, majd különös mód az egyikükkel, elvonul az egyik távoli mosdóba. Volt szerencsém végig hallgatni Liam egyik kis légyottját valamelyik mosdóban. Szörnyű élmény volt! Komolyan én éreztem magam cikis helyzetbe. Liam egy gusztustalan alak. És ezen nem vitatkozom.
Éppen, hogy csak felállok, a busz elejéből máris hangos morgást hallok.
- Ülj vissza a fenekedre! - szól rám a sofőr, de hiába akaratoskodok, magam huppanok vissza az ülésre ugyanis a busz pont akkor indul el. Ilyen nincs. Milyen dolog már ez? Nem válthatok helyet mert a sofőr nem enged? És mi van akkor ha valami gond van az ülésemmel? Utálok buszozni.
Felmorgok és megigazítóm a táskámat és csak azért sem nézek a mellettem ülő flegmácskára. Pedig hallom ahogyan jó ízűen nevet a szenvedésemen. Tuti, hogy fog mondani valamit. Nem bírja ki addig míg nem érkezünk meg a suliig. Addig még van tíz perc, Ő meg tíz másodpercig sem bírja ki csöndben.
- Talán illő lenne megköszönnöd nekem, hogy ide engedtelek ülni - és még csak tíz másodpercig sem volt csöndben! Ez kereken öt volt.
- Nem a tiéd a busz. Itt volt hely, szóval muszáj volt ide leülnöm. - vonom meg a vállam bunkón. Liam felül, - ugyanis eddig szinte már feküdt az ülésén, - majd gondosan felém néz.
- És mi van akkor ha épp foglaltam valakinek? - vonja fel a szemöldökét. Felnevetek, ugyanis ismerem már annyira, hogy tudom azt, hogy mikor kamuzik. Nos mikor hazudik akkor ahogy beszél úgy rengeteget pislog, Másodpercenként ami nála nem normális, ugyanis mikor normálisan beszél akkor alig pislant.
- Kizárt dolog - csóválom meg a fejem okoskodóan. - Minden reggel magad utazol. A rajongóid és a pincsijeid csak a sulinál tapadnak rád. - ne kérdezzétek meg, hogy honnan tudok róla ennyi mindent. Tudom ha valakit utálok akkor az nagy ívben kikerülöm. De ezt a gyereket képtelenség kikerülni. Minél messzebb akarok tőle lenni a Sors annál közelebb visz hozzá.
Pedig tényleg teljes szívemből gyűlölöm és ezen a helyzeten nem is akarok változtatni. Na nem mintha nagyon tudnánk ezen változtatni. Az égiek úgy határozták meg, hogy mi egész életünk során öljük egymást. Szerencsére már csak ezt az évet kell kibírnom a társaságában, ugyanis végzős és elballag, aztán lesz egy nyugis évem a suliban nélküle.
Várom már azt a pillanatot mikor végleg elhagyja a sulit. Remélem, hogy nagyon messzire megy egyetemre. Olyan messzire ahonnan évekig nem fog hazajönni. Sőt azt is remélem, hogy ott talál egy Afrikai csajt és majd oda költöznek, szóval esélye sem lesz Angliába haza jönni. Ha Wolverhampton lakosai okosabbak lennének az átlagnál akkor írnának egy petíciót, hogy soha többet a büdös életbe ne tehesse be a városba a lábát. Mennyire király lenne már. Akkor legalább a lány gyermekes szülőknek nem kéne attól tartaniuk mikor a csemetéjük bulizni megy, hogy mikor áll össze Paynel. Mert szerintem a szülők ettől tartanak a legjobba. A városban nincs olyan buli ahol Liam ne venne részt. Őt nem érdekli semmi más. Csak saját maga, csajok, buli, és megint maga.
- Szóval már ott tartunk, hogy kémkedsz is utánam - kezd el bólogatni. Rögtön megbánom, hogy a szemébe mondtam azt, ami lehet, hogy eddig senki másnak fel sem tűnt. Ha jobban bele gondolok tényleg úgy néz ki mintha kémkednék utána. Basszus. Ő lenne az utolsó aki után kémkednék. - Nagyon profin csinálod mert eddig még soha nem vettem észre, hogy a közelembe vagy. Mondjuk nem csak a számomra vagy láthatatlan a suliban. Olyan vagy a diákok között mint egy szellem. Mindenről tudsz, de mégsem vagy jelen. - ez határozottan nem igaz! Igen sok barátom van a suliban. És azért tudok mindenről mert én vagyok a suli újság egyik szerkesztője, szóval egyértelmű dolog, hogy nekem mindenről az elsők között kell tudnom.
- Tudod nekem nincs akkora pofán mint neked. Ezért mikor Te jelen vagy akkor én elveszek a Te nagy arcod mellett. - kacsintok rá azonban Liam arca elsötétül.
Hány perce is utazunk egymás mellett? Olyan három- négy? És azóta mit csinálunk? Csak verekszünk? Ha nem érkezünk meg minél hamarabb a sulihoz a végén még egymásnak ugrunk. Igen, lány létemre képes vagyok verekedni. Hisz a testvérek is szoknak, akkor én miért ne pofozhatnám fel Liamet? Az lenne a katasztrófa ha Ő lenne a testvérem. Felkötném magam. Szerencsére ilyentől nem kell tartanom.
- Legközelebb szólj ha megint kukkolni támad kedved, ugyanis akkor leborotválom a farkam, hogy végre tudd megnézni milyen is egy igazi férfi gyíkja, mivel tudom, hogy Te eddig csak vaginákat láttál. Ki tudja lehet, hogy az én farkam után megjön a gusztusod a pasikhoz. - na igen azt el felejtettem közölni veletek, hogy azt hiszi, hogy én leszbikus vagyok.
Mivel a testem eléggé fiús, és szinte csak lány barátaim vannak, olyan egy éve a fejébe vette, hogy ez mind azért van mert a csajokhoz vonzódom. Ami hazugság. Hisz Julian fiú és még mindig vele járnék ha nem Amerikában élne. De Liam Julianról nem tud, ugyanis a románcunk nyáron volt és szerencsére Liammel nyáron nem találkoztam. Szóval nem tudom az orra alá dörgölni, hogy van valaki akinek a kis mellű csajok nagyon is bejönnek.
- Te olyan idióta vagy. - kezdek el puffogni. Majd szét robbanok az idegtől. Mérgesen összekulcsolom a kezeimet a mellkasom előtt és előre bámulok. Liam pedig majd megpukkad a röhögéstől.
- Te meg egy lezbosz vagy - nevet jóízűen és ismét kényelmesen elhelyezkedik az ülésen. Vigyázok rá nehogy véletlenül megint hozzá érjek. Ezért magamban számolom vissza a másodperceket, hogy mikor érkezünk meg a sulihoz. Még egy matek doga is kellemesebb mint Liam Payne mellett ülni a buszon.
Idegesen kezdek el játszani a táskám szélével, mikor a mobilom rezegni kezd. Amilyen gyorsan csak tudok a keresésére indulok, ami nagy szónak számít. Nem arról vagyok híres, hogy rendet rakok a cuccaim között. És sajnos ebbe a táskám is bele tartozik. Gyűrött papírok, smink cuccok, mobil töltő, fülhallgató, füzetek, könyvek, használt papírzsepik és végül a telefonom. A táskámban lévő holmik nagy része az ölemben pihen, de szerencsére megtaláltam azt amit kerestem. De mikor meglátom a kijelzőn lévő nevet és képet, legszívesebb vissza nyomnám a készüléket a táskám legmélyébe.
Julian az aki hív. Liam pedig kicsit sem zavartatja magát a felől, hogy semmi köze az életemhez. Nyugodtan bámulja a telefonomat majd egy adott pillanatban kikapja a kezemből és méregetni kezdi Julian képét. Ilyen nincs.
- Hallottad már azt a szót, hogy magántulajdon? - kérdezem és el akarom venni a telefonomat Tőle, de nem engedi. Inkább eltartja nehogy el tudjam venni. - Add vissza a telefonom, vagy sikítok! - fenyegetem meg. Képes vagyok sikítani ennyi ember között és Ő ezt nagyon jól tudja.
- Szívem? Melyik zombi filmből szedted össze ezt a srácot? Vagy esetleg csaj? Ha jobban megnézem eléggé lányos arca van. - zúdítja rám a kérdéseit és le sem veszi a tekintetét Julian képéről. Csak a fejemet fogom. - Én vagyok a legjobb barátod és pont velem nem közölted azt, hogy becsajoztál? - kérdezi felháborodva, és a busz pont abban a szent pillanatban megáll. Én amilyen gyorsan csak tudok felállok, majd egy jó pillanatban kikapom Liam kezéből a telefonomat.
- Ő pasi és csak, hogy tudd amerikai. A legjobb pedig az, hogy ezerszer jobb az ágyban mint Te! - közlöm vele a fájó igazságot, majd mielőtt végleg elmennék mellőle, még fejbe is vágom. Felszisszen, de mikorra szólni tudna nem tud ugyanis mindenki sietve akarja elhagyni a a buszt.
Már majdnem le akarok szállni mikor az egyik ülésen meglátom Chanelt. Integet, hogy várjam meg. Ezért képtelen vagyok megállni pont az ajtóban. Nincs kedvem megint elveszíteni szóval az tűnik a legjobb megoldásnak, hogyha a busz ajtajában várom meg. És ezzel forgalmi dugót okozva.
Chanel már majdnem utol ér, de mégsem Ő az aki megszólít.
- Told arrébb a méretes hátsód az ajtóból, ugyanis az egész segged betölti a kijáratot - Liam az aki mögöttem áll majd kicsit sem kedvesen nyomja a lábát a fenekemhez. Ő most engem megrúgott? A koszos cipője hozzá ért az én nadrágomhoz? Mégis, hogy képzelte ezt? És komolyan ilyen nagy a seggem hátulról mint ahogy Ő mondta? ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése